Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)
BALOGH SÁRA: Rádió utca 11., Székesfehérvár
mutatni, hogy egyrészt léteznek olyan terek, területek egy városban, melyek egy adott kontextusban - akár az elnevezésükből adódóan, akár más miatt - egy új többletjelentéssel töltődhetnek fel, másrészt hatással lehetnek az eredeti ügyre, konfliktusra. Alakítani, befolyásolni tudják azokat annak segítségével, hogy szimbolikus tartalommal bírnak. Rádió utcai romák Mint alliteráció is már alkalmas arra, hogy egy jelszó legyen, azonban a fő kérdés elsődlegesen az, hogy milyen jelentéseket társítunk, illetve társítottak e csoporthoz, illetve hogy melyek azok a tulajdonságok, melyek hangsúlyozásra kerülnek velük kapcsolatban. Arra a kérdésre próbáltam tehát megtalálni a választ, hogy kik is tulajdonképpen a Rádió utcai romák. Ugy gondolom ugyanis, hogy véges számú választási lehetőség állt a szemben álló felek számára nyitva az esetleges kategorizációt illetően. 1. A leginkább nyilvánvaló tulajdonság az ott lakókkal kapcsolatban a szegénység. Ezt egy különálló szimbólumként kezelem, elemzésével egy következő pontban foglalkozom. 2. Már az elnevezésben tetten érhető következő jellemző a csoport tagjainak etnikai hovatartozását hangsúlyozza: roma. Ezzel együtt természetesen különböző más tulajdonságok is felszínre kerülnek, melyek a szélsőséges etnikai sztereotípiák meglétének bizonyítékai lehetnek, s melyeket a város, illetve a Rádió utcai környék lakóival készített interjúk, beszélgetések 17 során hallottam: A cigányság a szegénység alatti kategóriaként jelenik meg legtöbbször, s ebbe a helyzetbe annak ellenére, hogy a legtöbb állami szociális juttatást megkapja, saját hibájából kerül. A cigányság egy deviáns, bűnöző hajlamokkal megterhelt csoport, amely a többségi társadalom egészére, illetve tagjai számára veszélyes és nem kívánatos. A cigányság nem érdemli meg a segítséget, hiszen képtelen vele élni. A cigányság csupán jogaival kíván élni, kötelezettségeit sosem teljesíti. 3. Ha mint különböző okok (például a szegénység, a megkülönböztetett bánásmód, az oktatás, illetve iskolázottság hiánya) miatt kialakult deviáns magatartású csoportként értelmezzük őket, akkor az eredmény egyrészt szintén az előbb említett etnikai (erősen g szélsőségesnek és negatívnak mondható) sztereotípiák megerősítése felé mutathat. 7 Másrészt pedig felvethet egy kérdést: ha egyszerűen önkényes lakásfoglalóknak tekint- jq jük őket, akkor nem joggal várható-e, hogy ugyanolyan megítélés alá essenek, mint bárki £j más, aki hasonló, törvénybe ütköző cselekedetet hajt végre? njg A kérdés továbbra is megmarad. Arra, hogy volt-e pozitív vagy negatív diszkriminá- gj| ció a székesfehérvári eset során, véleményem szerint ugyanis nem lehet kategorikus igennel vagy nemmel válaszolni. Nem lehet már csak azért sem, mert éppen úgy, mint ahogy maga az ügy is, a benne szereplő személyek, illetve az ő nézőpontjaik is sokkal komplexebbek annál, hogy egyértelműen dönteni lehessen. A különböző interjúk kapcsán arra a következtetésre jutottam, hogy a „Rádió utcai romák" feltétlenül szimbólummá váltak ezen ügy kapcsán. Az előbbiekben említett jellemzők közül (szegénység, etnikai hovatartozás, deviancia, törvénysértő magatartás) 269
