Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)
MOHAY TAMÁS: Egy ünnep alapjai. A csíksomlyói pünkösdi búcsú új megvilágításban
tisztíttassanak, és megszűnjenek, most is azért újabban végeztetett, hogy ez birodalomból minden nemzetség közül efféle bálványozások kitöröltessenek, és az istennek igéje szabadon hirdettessék kiváltképpen pedig az oláhok között, kiknek pásztori vakok lévén, vakokat vezetnek, és eképpen mind magokat, mint a szegény kösséget veszedelemre vitték. Azokhoz, kik az igazságnak engedni nem akarnak ő felsége parancsolja, hogy György (Blandrata György, M. T.) püspökkel superintendenssel az bibliából megvetélkedjenek és az igazságnak értelmire menjenek (sic), kik, ha úgy is az megértett igazságnak helyt nem adnának, eltávoztassanak, vagy oláh püspök, vagy papok, a vagy kalugerek lesznek, és mindenek csak az egy választott püspökhöz György superintendenshez és az ő tőle választott papokhoz hallgassanak, a kik pedig ezeket megháborittanák, hitlenségnek penájával büntetessenek" (Szilágyi 1877: 326-327). 6. Vö. a madéfalvi veszedelem idejéből származó jegyzetek fordítása és kommentárja: Nagy 1956; iskolatörténeti és rendtörténeti adatok: Savai 1997. Részletes kivonatokat készített Losteiner munkáiból az 1940-es években Endes Miklós ( I 943), aki könyvében ( I 938) is sokszor támaszkodott rá. 7. Kolozsvári Pál jézustársasági atya beszéde és a kolozsvári jezsuita Domus História feljegyzése; Balázsffi Mihály egykori nevezetes szónok irott emlékei; Teleki József Hálaadó dicséret című könyvének feljegyzései. Ezek egyikét sem látta senki első kézből Losteiner óta; nem zárható ki, hogy valamelyik valahonnan még előkerülhet. 8. Csedő Vazul ferences szónok mellett szól, hogy ugyanazzal a kézírással fennmaradt Kolozsvárott egy temetési beszédgyűjtemény, amelyről Pap Leonard ferences történész a György József (elveszettnek hitt és előkerült) tabelláinak felhasználásával kiderítette, hogy ki lehetett a szerzője. (Az ő önzetlen segítségét e helyen is megköszönöm.) A kötet papírjának vízjele „ I 798". További Csíksomlyón elmondott beszédeket találunk még a következő lapokon; 1803-ból: 34. 36,44.46,48, 50, 52, 54. 56; 1802 Pentecostes: 61,63. Csedő (István) Vazul szül. Csíkszentgyörgyön I 737, beolt. 1 756. febr. 5., félsz. I 761. aug. 27. Meghalt Székelyudvarhelyt 1808. aug. 13. (György 1930: 488) Eszerint tehát nemzedéktársa volt Losteiner Leonárdnak. 9. Jordánszky 1836[ 1988]: 136—138. Ez a szöveg számos kisebb szövegszerű eltérést tartalmaz a levéltárban őrzött szöveghez képest; lehetséges, hogy Jordánszky egy (Esztergomba került) másik másolatot láthatott, ahogy arra Tüskés és Knapp utalnak ( I 988:38-39). Mivel a reprint kiadás hozzáférhető, nem idézem. 10. „A Cserei úrtól le írt történetről a Klastrom Jegyző Könyvin kívül még írt Pr. Mihályfi Balázs franciskánus szerzetes könyvinek 3dik résziben a 8dik szám alatt - ki születvén 1678-ban erősíti, hogy gyermek korban látta a Mólduvai híveket zászló alatt külön seregben jőni Somlyóra a Pünkösdi ájtatosságra; - és hallotta akkorban hogy a Gyergyó Alfalvi Zászló vagyis Hadijel alatt való jövetele a népnek lett volna eredete annak hogy Lobogók alatt járulnak oda a keresztény hívek; utána teszi azt is hogy az időben megérkezvén Somlyóra István nevezetű Alfalvi megyés pásztor zászlói, némely buzgó szerzetes prédikátorok a klastrombeliek közül az egész serget ujabban is Zápolya János igyekezete ellen felbuzdította, és elöl menvén kénszeritette Hadi sergét Udvarhelyszékre vissza nyomulni. - Ez a belső és az időhöz közelebb eső szó nem jegyez az ütközésről nyilván. - Megvallom magam se hallottam az öregektől hogy éppen megütköztek volna, hanem azt igen, hogy a Kém megvivén a hírt Zápolya fejedelemnek mely nagy sereg kíván ellent állni; és hogy az új vallást semmiképpen el nem akarják fogadni; mire Zápolya azt mondotta volna: hagyjuk hát őket a maguk vakságokban. - De az is lehet, hogy ez a felelet kivonatja annak a gyulafehérvári fennebb írt végzésnek, mely az íráson kívül hagyományban is fennmaradott. Halom se látszik az említett Kőkeresztnél, holott szokása a nemzetnek, hogy út félen, ha csak egy ember is halt meg, annak sírdombjára követ vagy fácskát vessenek, milyenek ország szerte láthatók" (Erős é. n.:6).
