Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

ZEMPLÉNI ANDRÁS: Hallgatni tudni. A titokról és az etnológus mások életébe való betolakodásáról

tikus szöveget improvizált; a fétis „zavarta meg annak a nőnek az eszét", aki „vizet adot inni" Umárnak...! 32. Iván fiam az 1986-ban tartott hetedik évi rítusok során lett tagja a Wabának olyan rövidített és könnyített beavatás keretében, amelyet a nafarák saját iskolázott gyermekeikkel és az idegenekkel végeztetnek. Hét évvel később részt vett a Ka/ón, korosztályának kijöveteli rítusán. 33. Arról a Kafo énekről van szó, amelyet minden íyo/ogdját befejező beavatottnak egyénileg kell komponálnia a hétéves beavatásának a végén. Társai jelenlétében ezt az éneket be kell mutatnia különböző nyilvános helyeken, többek között a piacon és az anyósának a falujában. Azok a szegényes strófák, amelyek komponálására jómagam képes voltam Péguékaha fiataljainak diszkrét segítségével, természetesen nem értek fel éppen akkori korosztály-főnököm, Doluru csodálatos eposzával, akire azt a nehéz feladatot bíztuk, hogy képviseljen minket Wolo piacán. A Kafo egy olyan versenyvizsgához hasonlít, amelyben mindenkit az éneke alapján minősítenek. A bírák az idősebb beavatottak, akik a beavatás epizódjait allegorikusán megjelenítő és jól „sorba állító" verseket értékelik, és a nők, akik előtt ezek a hiperbolikus eposzok az „erdő titkos dolgait" teregetik ki rejtjeles formában. A „sityégé gyermekről" és annak tudatlanságáról szóló refrén a beavatás egyik fázisából a másikba lépést jelzi. 34. A nafarák számára a poro megtapasztalása, mely egy egész életen át tart, nangalag, amelyet a „beavatási szenvedés" kifejezéssel fordíthatnánk, ha nem lenne értendő rajta a tévelygés és a fizetés ténye is. A poro alapelvük, hogy semmiféle ismeretet nem lehet megszerezni fizetés nélkül, aminek két formája van: az átadott ismeretek szőrszálhasogatóan megszabott díja és a sinzang Anyjának vég nélkül járó rituális szolgálatok. Ez utóbbiakhoz tartozik, hogy az újonnan beavatottaknak kell a sírokat megásni és a halottakkal foglalkozni, részt venni a temetési rítusokon, elődeiknek pedig „megmutatni az erdő dolgait" az utánuk következőknek stb. Ez a felfogás elválaszthatatlan a munkáról alkotott koncepciótól: a poro rituális feladatai a „sinzang Anyjának munkái", és mint ahogyan a Kafo során az énekekből kiderül, ezek oly „számosak, mint a köles (fonio) magjai". 35. A Waba tagjai öt faluból kerülnek ki. Sinématiali egy alprefektusi székhely, amely nagyjából megfelel az egyik olyan nafara főnökségnek az öt közül, amelyet a 18. és a 19. század folyamán alapítottak idegen származású ágazatok. 36. Tekintettel az újságíró rokonsági szálaira és arra, hogy szülőfaluja - ahol a Waba a sinzangfőnöke lakik - belső ügyeit jól ismerte, mindent nyíltan kiteregethetett, de e helyett az olvasóinak egy olyan kedves és érzékletes képet festett le rólam, amelyben főleg múltbeli beavatási „szenvedéseimet", a falubeli életemet és a poro nyilvános rítusaiban való részvételemet helyezte előtérbe. Természetesen az is lehet, hogy ebben a Fraternité Matin című napilapban megjelent cikkében ő sem tett mást, mint hogy tiszteletben tartotta szülőhelyének hallgatási szabályait. 3" 37. Álljon itt az idézetek néhány részlete. (A dőlt betűs kiemelések tőlem származnak.) „A nuerek 7 között minden időkben nehezen lehetett dolgozni, de én ráadásul egy különösen ellenséges han- oo gulatú időszakban látogattam meg őket, azután hogy a kormányerőktől vereséget szenvedtek ^ [...]. Amikor egy pásztortáborba tettem a lábam, nemcsak idegennek, hanem ellenségnek is tekin- ^ tettek, és cseppet sem igyekeztek a jelenlétem keltette ellenérzésüket palástolni [...]. A nuerek g tökéletesen tisztában vannak azzal, hogyan lehet egy kutatást szabotálni. Amíg nem élt velük ° több hetet az ember, szándékosan meghiúsítanak a legutolsó rangú fogalom felfedezésére, a legjelentéktelenebb tevékenység megértésére tett mindennemű erőfeszítést [...]." És: „A minden pillanatban átélt fizikai kényelmetlenségekről, az első időkben tapasztalt gyanakvásról és kitartó ellenállásról már beszéltem. A kutatás előrehaladtával azonban egy további nehézség merült fel. Miután a nuerek barátságát megnyertem, és a nyelvüket elsajátítottam, a sátram tele lett férfiakkal, nőkkel és fiatal fiúkkal hajnaltól koromsötét éjszakáig [...]; mivel igya nyilvánosság előtt kellett folytatnom a kutatást, csak ritkán jutottam bizalmas közlések birtokába, és soha nem 2 I I