Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

ZEMPLÉNI ANDRÁS: Hallgatni tudni. A titokról és az etnológus mások életébe való betolakodásáról

azonnali halál fenyegeti. Ka/oíóról és a nafara beavatásról (tyologo) bővebben lásd egy korábbi cikkemet (Zempléni 1993). I I. A nafarák vidékén ez a helyzet korántsem kivételes, többször voltam tanúja hasonló eseteknek. Úgy tűnik számomra, hogy a súlyos betegségek végzetes kimenetelét gyakran „elősegíti" az az érzelmi sokk, amelyet környezetének temetésre utaló viselkedése idéz elő a betegben. 12. Azon a különösen erős társadalmi elítélésen kívül, amelyet egy ilyen tett von maga után, az elkövetőnek legalább három láthatatlan erővel kell szembenéznie: a szent erdő közösségi yasungóéva\ (fétisével), amelynek felelőse kutyaáldozatot mutat be nem sokkal a beavatás előtt; annak a két egyéni és kötelező (csirke-) áldozatnak az erejével, amelyet kifejezetten a beavatandók életének és egészségének az elzárás ideje alatti védelme érdekében végeznek; valamint azzal az erővel is számolnia kell, amellyel az „újszülöttek" teste rendelkezik a nafarák beavatásról alkotott képzete szerint. 13. Az ilyen jellegű esemény - amely a beavatandók az elzárásuk alatti valós haláláról alkotott, mindig jelen levő és történetileg megalapozott képzethez kapcsolódik - kelti a legnagyobb félelmet a nafarák s/nzangjában. Hiszen a dráma nem az erdőben végrehajtott beavatási próbák „erejétől" vagy azok „keménységétől" függ - amit egyébként a nafarák értékelnek -, hanem éppen ellenkezőleg, az erdőt védő erőknek a gyengeségétől (lásd 12. lábjegyzet), és főként a sinzang tagjai közti széthúzásnak a veszekedésekben való elfajulásától: ez pedig indítékul szolgálhat a csoporton belüli mágikus támadásoknak. Ily módon hiteléből is veszített az a Namungó nevű sinzang, ahol Umárt a támadás érte. Ettől a hitelvesztéstől és a nafarák legintimebb identitási rítusának, vagyis az erdőből való kijövetel ünnepének a szabotálásától megrendült sinzangfőnök számos áldozatot mutatott be az erdő fétisének. A Waba - Umár beavatási erdejének főnöke hasonlóképp cselekedett, de az ő áldozatait - mint látni fogjuk - más okok indokolták. 14. Mint látni fogjuk, ez a testi jegy csak egyike azoknak az emlékeztető jegyeknek, amelyeket a betegség Umár életébe vésett, és amelyek ezentúl kórtörténetének részét alkotják: ételtilalmak, egy orvosságokkal megtöltött nagy cserépedény felállítása és a jelenlegi házának elhelyezése mind ezekhez tartoznak. A kórtörténet és a betegségre emlékeztető (testi, tárgyi vagy társadalmi) jegyek fogalomvilágáról lásd Zempléni (1988). 15. Az elmélet összefoglalását lásd Lévi-Strauss ( I 958:185). 16. A nafarák nem csak a so/íyuval végzett támadáshoz használnak fel édes nedvű és bódító hatású levelekkel időszakosan elaltatott darazsakat vagy méheket, amelyeket egy edénybe csalnak. Először befedik az edényt, hogy a levélnedv kifejtse hatását, és csak a megfelelő rituális pillanatban nyitják ki azt újra. A magához tért és az edényből hirtelen szabadon engedett méhraj „bevetése" egyes wabele típusú maszkok pánikot keltő mutatványa a temetési rítusok alatt. Mivel Kamarikon egy személyben a falu által rettegett wabelék egyik főnöke, méhei így egy többféle rendeltetésű secreía-fegyvertárhoz tartoznak. 7 I 7. A szenufó jóslást technika jóval bonyolultabb annál, hogy itt azt részletesen leírjuk. A jóslás első öö részében a jós a szenufó társadalmi élet legfőbb kategóriáit jelképező apró tárgyakat vet ki. ^ A tárgyak elhelyezkedésének olvasatával határozza meg a szóban forgó problémát. Ezután megJJ^ fogja a beteg jobb kezét, és igennel vagy nemmel „válaszol" azokra a kérdésekre, amelyeket a g vele szemben felállított szellem-szobrokhoz intéz: pozitív választ jelent a két összefonódó kéz csattanása a jós jobb combjának belső felén, amelyet néhány megerősítő kiáltás kísér; a negatív válasz a kezek csattanás nélküli, comb feletti himbálásából adódik. A jóslatkérő csak a konzultáció végén tehet fel kérdéseket, és a jós ugyanezekkel a combra csapási mozdulatokkal ad választ, megerősítve egy verbális igennel és nemmel. Bővebb elemzést lásd Zempléni (1995). 18. A jósnak először azt kell megállapítania, vajon az-e a kérdező, „aki fogja a kezét" (koleo), vagy a kísérője (kodanu), vagy éppenséggel az, „aki a faluban maradt" (kakoro). A nafaráknál szinte mindig két személy keresi fel a jóst, és a mi esetünkben én a kísérő szerepét töltöttem be. 208 19. Egyszerűsített formában következzenek azok a videóra vett és lejegyzett jóslási szakaszok, ame-o