Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

ZEMPLÉNI ANDRÁS: Hallgatni tudni. A titokról és az etnológus mások életébe való betolakodásáról

dásával szemben állított önvédelmi titok nemcsak akadályozza, hanem élénkíti is az etnográfusi kommunikációt (Zempléni I 984). Az érvelésem egyszerű volt. Mint minden titokra, az etnográfiai titokra is az a jellemző, hogy feszültségtelítettsége miatt visszatarthatatlanul utat tör a címzettek felé, ami a cikk elején meghatározott három mód egyikén történhet: • hirtelen és szaggatott felfedés útján főként azok előtt az etnográfusok előtt, akik nem kívánják vendéglátóikkal szemben elkötelezni magukat annak kétes játékába bonyolódva, sem nem akarják az általuk képviselt külső és domináló világból hozott identitásukat megtagadni vagy akár megkérdőjelezni; • a diszkrét és folyamatos közlés módján, amelyben azt az etnográfust részesítik, aki ártalmatlanságának és beépülésének bizonyítására tett nagy erőfeszítések árán a bizalmas szerepébe igyekszik lépni. De - mint láttuk - még így is mindig ki van téve annak a meglepetésnek, hogy a következő titokból kizárják; • és végül a töredékes kiszivárgás módján, amelyre az egyik legszemléletesebb példát kétségkívül a nuerek szolgáltatják, akik, miután a nemrég legyőzöttek megvető hallgatásával „fogadták" Evans-Pritchardot, „hajnaltól koromsötét éjszakáig" elözönlötték a sátrát, ily módon nyújtva számára „megfigyelési" témákat és a „rendelkezésére állókból kihúzott információrészecskéket". Miközben egyre csak akadályozták abban, hogy olyan bizalmas értesüléseket és információblokkokat szerezzen, amelyeket a képzett adatközlőktől kaphatott volna.

37 Nem térek itt vissza arra, hogy ez a három folyamat valószínűleg együttesen megtalálható minden etnográfiai munkában, sem arra, hogy ezek mindegyike kiemelt szerepet játszhat bizonyos kultúrák és történelmi helyzetek vizsgálatában. Viszont hangsúlyoznám, hogy nem ugyanolyan jellegű információkat hoznak létre, és hogy eltérő hatásuk más-más feladatokat ró az etnológusra. Mint láttuk, a kibocsátott „információrészecskék" és a kiszivárgás által lehetővé vált esetleges „megfigyelések" - s a kiszivárgáson itt a másokat védelmező titok azon sajátossága értendő, hogy megmutatkozik az etnológus-címzett előtt minden olyan személyen és eseten keresztül, amelyet ez a nem tudatosan végbemenő folyamat a „rendelkezésére" bocsájt - tulajdonképpen jelek, jelzések, titokrészek, amelyek olyan társadalmi tényekre hívják fel az etnográfus figyelmét, amelyeknek csak egyes töredékeit mutatták meg. A titok sajátos hatása itt a kiszivárgott foszlányok és darabkák szétszórása és rejtjelezett karaktere, és éppen erre vezethető vissza egyes etnográfiai „katalógusok" nyomasztó listaszerűsége. Az etnológus betolakodására az első „pozitív" választ általában a kiszivárgás jelenti, amely jobbára a „terep" feltérképezésének fázisára jellemző. Az etnológus ügyelhet éppen arra, hogy ne akadjon el a titokrészecskék „gyűjtésénél", és ezeket inkább azokra az intim, rituális és egyéb szférákra való pontos és értékes utalásokként kezelje, amelyekbe a vendéglátói az életükből valami fontosat helyeztek el, és ezt a valamit, mindennek ellenére, szeretnék megmutatni már csak azért is, hogy valamely tekintélyre és megbecsülésre tegyenek szert a „felsőbbrendű" etnográfus szemében. Az etnográfusnak ügyelnie kell arra is, hogy ne tévedjen a félrevezető titokpajzsokat illetően, amelyekkel a vendéglátói valódi rituális titkaikat a be nem avatottak előtt elrejtik, s amelyek egyben ezen titkok jelzőiként is működnek.

38 A titokfelfedés eseményei során - általában az etnológus megértési képességeihez, feltevéseihez és elvárásaihoz fokozatosan „idomított és edzett informátorok" által - ki-