Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

ZEMPLÉNI ANDRÁS: Hallgatni tudni. A titokról és az etnológus mások életébe való betolakodásáról

mely nagyrészt az ismert dolgok kimondásának tilalmán alapul? E kérdés további két problémát vet fel. Milyen kollektív tétje lehetett ennek a titoknak, melynek nyilvános felfedése faluközösségünk életében mély rendbontást okozhatott azon a zavaron kívül, amelyet egy személy megbetegedése általában kivált. És végül azt miért nem hozták a tudomásomra egy elfojtott hangú beszélgetésben akár, amelyet a poro nyelvén „kutyaevésnek" neveznek, és amelyet oly gyakran megfigyeltem, sőt gyakoroltam is a mindennapi életben? Miért zártak ki a titok diszkrét köréből, holott ugyanahhoz a faluhoz, nagycsaládhoz és sinzanghoz tartoztam, mint Umár? A feltett kérdésekre csak I 993-ban, egy évvel az események történte után kaptam választ olyan körülmények közt, amelyek sok mindent elárultak a szóban forgó titok társadalmi sorsáról, sőt annak valódi voltáról. Az én explicit kérésemre és a legnagyobb titokban - halk hangon és Péguékaha bozótosában félrehúzódva - Umár végül elmondta azt, amit betegsége rejtett eredetének tekintett. Szerinte támadói, a jós által azonosított férfi-nő páros férfitagja Nélo volt, saját klasszifikációs nagybátyja - akit közismert kegyetlensége és fösvénysége miatt unokaöccsei Kadhafinak gúnyolnak-, nőtagja pedig Nélo egyik anyai ágú leánytestvére, Tyemongo vagy Tyefigué lehetett, aki a mérgezett italt adta neki. A „rakétát" egy szomszéd falubeli varázsló lőtte ki, akit „Kadhafi" busásan megfizetett, és nem alaptalanul, hiszen ez a bérgyilkos feltehetően Kamarikon mágikus ellentámadásának hatására azóta szörnyethalt. Egyszóval a feltételezett támadók nemcsak hogy Péguékaha lakói voltak, hanem Umár egészen közeli rokonai, akik naponta gondoskodtak róla. Megdöbbentem: mindez engem is személyesen érintett. Bizalmas társi szerepem kezdett kirajzolódni ebben a titokban, amelyet Umár most rám bízott. Ugyanis „Kadhafi", nemcsak Umár klasszifikációs nagybátyja, hanem az én gyámom is, hiszen anyai nagybátyjától, attól a minden tekintetben kitűnő Nambélétől „örökölt" engem, aki I 972ben Péguékahába befogadott.

24 De ez még nem minden. Tyemongo, Nélo alias „Kadhafi" szépséges nővére főzött rám is attól a szerencsés naptól kezdve, amikor Nambélével találkoztam. Elképzelhető, mennyire meglepődtem. Mannoni reakciót váltott ki belőlem a hír: „tudtam... hogy ez nem létezik... de mégis..." (Mannoni 1985). Vajon mikor kapom én is a nekem szánt „rakétát" vagy „ivóvizet"? A titok társadalmi lényege: rabszolgák és urak Péguékahában Visszatérve a kezdetben megadott terminológiámhoz, Umár tehát közölt velem egy titkot, amelynek először egyik címzettjévé, most pedig egyik kései letéteményesévé váltam, tekintettel a feltételezett titokőrzőkkel fenntartott szoros kapcsolatomra. Ez utóbbiak valószínűleg mit sem tudtak a bozótosbeli beszélgetéseink tartalmáról, habár azok eltitkolhatatlanságának ténye önmagában is a kiszivárgás egyik formájának tekinthető. Továbbra is homály fedte azonban az ügy hátterét: a titok lényegét, mely a rejtélyes támadást indokolta, vagyis a szent erdőben Umár beavatása körül kitört „viszály" okát. Továbbra is a bozótosban és olyan halk hangon, amely jelezte a felidézett tények aktualitását, Umár végül is elmondta mindazt, amit tudott. Viktor Turner

25 egyik ismert kifejezésével élve, egy Afrikában klasszikusnak mondható „társadalmi drámáról" volt itt szó. Azt hittem, hogy e drámát már körbejártam a Nambélével egykor folytatott beszélgetések so-