Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

KRESALEK DÁVID: A város mint kiállítóterem, avagy a legpublikusabb tárlatokról. A graffiti Magyarországon

első felében alakultak az első rapper bandák. A csoportok gyakran negyven, vagy még több tagból álltak, s rendszerint egy lakóközösség (gyakran lakótelep) fiataljai voltak. A kezdetben csak néhány srácot tömörítő baráti társaságok előbb a környékbeli ismerősökkel, majd a közelben lakó s végül - ahogy egyre híresebb lett egy banda - már a város távolabbi pontjain élő srácokkal egészültek ki. „Amikor egy csoport megalakul, akkor egy területen van az egész. És akkor onnan, amikor megismertetik magukat az egész várossal... amikor elmennek metrózni, villamos (azaz hogy tagjeikkel összebombázzák a várost), vagy akármi... és akkor onnantól kezdve van, hogy a város különböző pontjairól is kezdenek jönni hozzá. "

I8 Gyakran alakultak barátságok különböző csoportok között, melyek vagy összeolvadtak, vagy nevüket megtartva közösen „akcióztak". Ezekbe a közösségekbe sokkal egyszerűbb bekerülni, mint a kimondottan graffitizésre alakult csoportokba. Míg ahhoz, hogy valaki tagja lehessen egy, a festésre „szakosodott" társaságnak, minimum követelmény, hogy az illető olyan szinten tudjon graffitizni, mint a csoport már stabil tagjai, addigegy rap bandába való bekerüléshez elegendő egy ismerős, aki bemutatja az új tagot. A személyes kapcsolatok szintjén is sokkal lazább a kapcsolat a húsz-harminc főt is magába foglaló rapper csoportok esetében, minta rendszerint 4-5 fős firkász bandáknál. Ami ezeket a csoportokat összehozta, az az azonos szubkultúrához való tartozás. Mindannyian ugyanazt a zenét szeretik, ugyanazokat a ruhákat viselik,

19 s mindannyian antirasszistának vallják magukat. A csoportok szinte kizárólag fiúkból állnak, ami speciális normakövetést is jelent. A bandák idejük nagy részét „csavargással" töltik, ám ez nem céltalan. Végső szándékuk általában a város összebombázása a csoport íagjeivel. „Azt azért el bírod képzelni, hogy ötven ember elmegy egy hófehér fal előtt, és akkor így szép lassan lemaradnak egyesek, és amikor már így elvonul a tömeg, akkor így már nem teljesen annyira hófehér, mint amityen előtte volt. Szóval ez is egy érdekes aspektus."

20 Jellemző a bandákra még a közösségi alkoholfogyasztás, melyben tetten érhető az összetartozás megerősítésének rituáléja és a férfias vetélkedés is. Fontos helyet foglal el életükben a verekedés. Az összecsapások rendszerint a skinheadekkel (itt a neonáci antifasiszta rapper ellentétről van szó), illetve a rivális bandák között zajlanak. Utóbbi esetben az ellenségeskedés oka rendszerint a másik csoport tagjeinek „lehúzása", illetve rajzainak „krosszolása", vagyis összefirkálása. Tipikusnak mondható egy adott területért folytatott harc is. Rajzok készítésével nem minden bandatag foglalkozott. Míg a csoport nevét majdnem mindenki tagelte, addig throw upok, illetve piece-ek készítésével csak néhányan foglalkoztak a csoportból. Ők hozták létre azokat 4-5 fős crew-kat, melyek már kifejezetten mint „graffitis csoportok" jelentek meg. A budapesti rapper bandák riportalanyaim állítása szerint I 997-1 998 táján végleg megszűntek, véget ért a „gengszter rapper" divathullám. Ugyanakkor a bandákon belüli graffitis crew-k általában megmaradtak. Ezek gyakran örökölték és továbbvitték az eredeti rapper banda nevét. Más esetben új tagokkal kiegészülve új, immár csak a festéssel foglalkozó csapatokat hoztak létre.