Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

KRESALEK DÁVID: A város mint kiállítóterem, avagy a legpublikusabb tárlatokról. A graffiti Magyarországon

nevezhetjük jellemzőnek. Leggyakrabban mozaikszavakkal találkozhatunk, amelyek általában a betühasználat fent leírt kritériumai alapján születnek, és jelentésüket néha csak a második lépésben nyerik el. Gyakori, hogy a graffitis köztudat több variációt ismer egy-egy ilyen név feloldására.

5 A firkászok jelentős része pályafutása során többször is nevet változtat. Az első névválasztáskor sok esetben még nincsenek megfelelő szintű ismereteik a betűformálással kapcsolatban, így később jobban írható, ritkábban pedig jobban hangzó neveket keresnek. Ennél is gyakoribb eset, hogy a writer úgy érzi, le kell zárja firkászéletének egy korábbi szakaszát, mivel technikája annyit fejlődött közben. Új nevet választ tehát, amelyhez már komolyabb alkotások kapcsolhatók. Végül az is előfordul, hogy valaki akkor folyamodik a névváltoztatáshoz, amikor bekerül egy új, a graffitis hierarchián belül jobban elismert bandába. „Az első nevem az volt, hogy Qiro. Csak azt tök nehéz volt kiejteni, nem is tetszett, nem is hangzik jól... aztán jött a Rache, de azt se lehetett kiejteni... úgyhogy ki vettem belőle a h-t. Utána (így) jött a Race, de nem Rész, hanem Race, mert csak véletlenül jelent valamit. [...] Hogy miért választottam ezt? Végül is a betűk miatt. Meg nem is ismerek senkit, akinek ilyen lenne a neve. Mert az viszont már elég gázos, ha két firkásznak ugyanaz a neve. [...] Végül is így lényegében a legtöbb nevemet azért hagytam el. mert hasonlított valamire. Valami egyedi nevet akartam kitalálni. [...] Race voltam egész sokáig, legtöbben úgy ismernek, mint Race. Utána meg akartam változtatni a nevemet, mert hogy fejlődtem, és felejtsük el azokat a rossz rajz időszakokat. "

6 A jó rajz Ezek után jogosan merül fel a kérdés, hogy a hozzáértő szem számára mitől jobb az egyik rajz a másiknál. Egy graffiti minőségének vizsgálatakor a színek használata az egyik fő szempont. Általában a világos, illetve pasztellszíneket használók képeit professzionálisabbnak tekintik, mint a harsány színektől virító rajzokat. Ennek az az oka, hogy a rajzok rétegről rétegre készülnek, ezért az egymást könnyen fedő erős, harsány színekkel könnyebb dolgozni. A pasztellszínek használatakor nem lehet hibázni, minden vonalnak a helyére kell kerülnie, ellenkező esetben a korrigálás nagyon nehéz feladat. A harsány színekkel készült képek alkotóira a festők jelentős része úgy tekint, hogy hiányos tudásukat, fantáziátlanságukat kompenzálják a sok szín használatával. Mindebből azon- ^ ban mégsem következik, hogy ne lennének sok színből elkészített, mégis magasra érté- ? kelt alkotások. „Szóval végül is itt az egésznek kell lennie valami harmóniában. A szín- nek, a formának... de hogyha mit tudom én, több színből van, szóval egy nagyon szar pj rajzot is fel lehet dobni azzal, hogy több színből van. Nem nehéz úgy jót festeni, hogy sok színből fest az ember."

7 g Ugyanezen elv alapján a sok fekete, illetve krómfestéket tartalmazó rajzok szintén M árulkodnak alkotójuk technikai hiányosságairól, hisz ez a két szín minden más festéket képes lefedni.

8 A képek vizsgálatakor nem elhanyagolható szempont, hogy az alkotónak mennyire sikerült térhatást elérnie. Bár sokan nem tulajdonítanak komolyabb jelentőséget neki, az összbenyomás szempontjából mégis fontos elem a háttér. Ez általában az alapszínnel készül, illetve a piece- 3 I 9