Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

NAGY ZOLTÁN: „Fél méterrel repülni a föld felett". A vodka a vaszjugáni hantik kultúrájában

P. M. M. fiatal korában saját bevallása szerint is keményen ivott. Leendő felesége kezét is úgy kérte meg, hogy majd mindenben együttműködnek, rengeteget fog dolgozni, a keresetét hazaadja, de inni ugyanúgy fog, mint ahogy eddig is ivott. Valóban így is volt: rengeteg munkája mellett is folyamatosan anyagi gondjaik voltak, hiszen keresetének jelentős részét elitta. Változást életében az hozott, amikor 1994 áprilisában meghalt a testvére. Ezzel a testvérével volt leginkább bensőséges kapcsolata, és szoros gazdasági kapcsolatban is álltak: rengeteget segítettek egymásnak. Testvére halála egy közös részegség után következett be (lásd később), ahol a balesetbe torkolló végzetes útra majdnem elment ő is. A halálhírre a hír átadója szerint: „A szemem előtt, percek alatt öregember lett." Sokáig nem is ment ki azokra a vadászterületekre, ahol közösen is vadásztak, sőt vodkát is egyre kevesebbet ivott. A végső lökést az adta meg, amikor falujukba 1994 júliusában meghívtak egy moszkvai „professzort", aki hipnotikus erővel, néhány csepp állítólagos méreg nyelvre csepegtetésével vele együtt sok embert kigyógyított alkoholizmusából. A „méreg" tiszta szesz volt, és kétéves időtartamot jelölt ki a „professzor", ami alatt bármennyi alkohol megivása halálhoz vezetne. P. M. M. felesége, aki rábeszélte erre a kezelésre, megbeszélte a „professzorral", hogy neki öt évet jelöljenek ki. P. M. M.-re hihetetlen hatással volt a moszkvai ember megjelenése, hiszen számára azt a tekintélyt testesítette meg, melytől egész életében félt, mellyel mindig megalkudott. A tekintély szerepe mellett beszámítandó az is, hogy P. M. M. saját hanti vallásának jó ismerője, aki még megtart bizonyos rítusokat, ismer bizonyos szent történeteket, betartja vallása szabályait, és főként hisz benne. Érthető tehát, hogy egy kvázi „szent ember" parancsa számára megfellebbezhetetlen, a tilalom és a hozzá járuló büntetés teljességgel hihető, valószerű. Igy hát a kvázivallási szabályozás mellett felesége hathatós segítségével mind a mai napig absztinens, bár már letelt a kijelölt időszakasz. P. M. M. ma is szívesen vesz részt ivászatokban csendes megfigyelőként, rendkívül jókat szórakozva a részegeken, de nem iszik egy csepp alkoholt sem. Eleinte nagyon nehezen fogadták el absztinenciáját, ma azonban már csak udvariasságból kínálják meg olykor-olykor, de semmiképpen nem erőltetik. A részegeskedést ő maga mélyen elítéli, ennek ellenére szívesen mesél fiatalkora részeg kalandjairól. Életében az alkohol szerepét igazából nem vette át semmi: a korábban ivásra fordított időt passzivitásban tölti, vagy otthon marad, vagy sorra járja ismerőseit. Meg kell jegyezni, hogy a kezelésen részt vett közel harminc emberből ma csak ő az, aki egyáltalán nem iszik, és egy bányamérnök, aki azóta csak mértékkei iszik, mindenki más újra visszaszokott az alkoholra. A fenti magyarázatok ellenére is megválaszolatlan marad a kérdés, miért lesz valaki absztinens a hanti kultúrában. Ennek oka nem P. M. M. személyiségében keresendő, hanem feleségéében, A. J.T (37) élettörténetében és -felfogásában. A.J.T. a Vaszjugán egy ma már lakatlan mellékfolyója, a Csertala mellett született. A háború alatt rengeteget éheztek, és ezért, valamint édesanyja halála miatt gyermekkorában nevelőotthonba került. Fiatal korára Tomszk melletti otthonok lakója volt: neveltetése és környezete városiassá tette. Háromféle középfokú végzettséget szerzett: gazdasági, egészségügyi, gyors- és gépírói. Sokáig élt és dolgozott Tomszkban, majd Krasznojarszkban. Ebből a környezetből lépett be Ozernoje, illetve Novij Vaszjugán életébe, és pontosan fel tudta