Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

NAGY ZOLTÁN: „Fél méterrel repülni a föld felett". A vodka a vaszjugáni hantik kultúrájában

fogásában. Sem a testvérgyilkosságok, sem az anyagyilkosságok, sem más gyilkosságok nem vonják maguk után a közösségből való kizárást, kiközösítést. Ezeket a bűnöket természetesen elítélik, megengedhetetlennek tartják, de mivel az elkövetők maguk is áldozatok, ezért lehetőségük van büntetésük letöltése után a beilleszkedésre. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem esett csorba társadalmi státusukon, hiszen bűnüket többször a fejükre olvassák, de a hantik mikroközössége megbocsátóbb, mint Novij Vaszjugán nem hanti társadalma. Bármilyen meglepő is, a bűnök közül súlyosabb társadalmi következménnyel járnak azok, melyeket a vagyon ellen követnek el. Akiket lopáson kaptak, többet veszítenek társadalmi státusukból, mint azok, akiket gyilkosságért ítéltek el. Minden korai leírás úgy beszél a hantikról, mint akiknél ismeretlen a lopás intézménye, ahol pedig lopnak, ott jelentős orosz hatással kell számolni. A hanti kultúra alapnormája a másokért vállalt felelősség, a másokról - akár idegenekről - való gondoskodás. Egy tajgai vadásztársadalom nem működőképes a szolidaritás ilyen megnyilvánulásai nélkül. A vadászházakat ma is úgy kell elhagyni, hogy abban maradjon legalább száraz tűzifa, gyufa, só és cukor, esetleg feltöltött petróleumlámpa is. Ezek válsághelyzetben életet menthetnek, de normális esetben is megkönnyítik az utánuk jövők boldogulását. Ennek megfelelően vadászházat nem zárnak be, és nem számít bűnnek bárki házába bemenni, az ott talált élelmiszerből enni, tartalékait használni; de bűnnek számít a tartalékokat nem feltölteni. Ez ma természetesen nem minden hanti tartja be, a norma nem érvényesül minden esetben, a lopás egyre gyakrabban szerepel elkövetett bűneik között. Ezeket azonban még ma is határozottan elítéli társadalmuk, függetlenül attól, hogy kapcsolatban van-e az alkohollal, vagy sem. A lopás, a vagyon bizonytalansága az oka a két szomszédos, hajdan összetartozó hanti falu, Ozernoje és Ajpalovo közötti konfliktusnak. Az ozernojeiek azok, akik leginkább érvényesítik a tradicionális normát, akiknek élete - a falu nehezen megközelíthetősége miatt is - viszonylag kívül esik a város befolyása alól. Ennek megfelelően rendkívül keményen vélekednek az ajpalovóiakról, a „Vaszjugán csecseneinek" titulálják őket, mivel „lopnak egymástól, veszekszenek, és nem akarnak dolgozni". Ugyanaz az ozernojei férfi mondta más alkalommal: „Ajpalovo nem szép hely, furcsák a lakók is, mindent ki lehet nézni belőlük." Az imént idézett férfi egy évet élt Ajpalovóban is, ahonnan saját bevallása szerint visszamenekült Ozernojéba. Hasonlóan ítélnek meg és el a lopáson kívül is minden olyan viselkedést, mely a fent leírt szolidaritást, kölcsönösséget sérti. Az ozernojeiek közösségének marginális tagja egy egyedülálló férfi, aki kivonta magát családtagjai, falubelijei érdekközösségéből. Ő ugyan elfogad bármiféle támogatást, viszont elmulasztja azok viszonzását. Hiába lakott unokabátyjánál hosszú ideig, amikor más esetben rokonai kéredzkedtek be hozzá, elküldte őket; minden zsákmányból elfogadta a neki járó részt,

26 ő azonban titokban tartotta vadászsikereit, és bújva ette meg zsákmányát; vagy (hogy kapcsolódjunk az alkoholhoz) számtalanszor fordult elő, hogy „segített" a mások által beszerzett vodkát meginni, míg ő maga zárt ajtók mögött itta a sajátját. A fentiekből következik, hogy a kapzsiság-amely jelzővel e férfit is illetik-az egyik legnegatívabb emberi tulajdonság a hanti felfogás szerint. A szolidaritás normájának szigorúságára példa egy másik eset, amikor két testvér