Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

VÁRI ANDRÁS: Etnikai sztereotípiák a Habsburg Birodalomban a 19. század elején. Szövegek és szerzők

VÁRI ANDRÁS Etnikai sztereotípiák a Habsburg Birodalomban a 19. század elején Szövegek és szerzők A tanulmány 19. század eleji statisztikákban, földrajzkönyvekben és útinaplókban olvasható etnikai sztereotípiákat elemez, melyek részben I 745-1 770, részben pedig I 770-1800 között született szerzők tollából származnak. A választott módszer igyekszik összevetni a szövegeket a szerzők társadalmi hátterével és közéleti szerepléseikkel. Azt eredmények azt mutatják, hogy a szövegek nem egyetlen társadalmi csoport termékei. Ellenkezőleg, az egyes csoportok által kialakított sztereotípiákat a legkülönbözőbb hátterű szerzők vették át. Azaz nem a hovatartozásuk, hanem az elképzeléseik, céljaik voltak közösek. Ennek lényege az állam és a társadalom törvény általi integrálása, a rendi társadalomnak a polgári által való leváltása. A sztereotípiák szinte kizárólag egy ilyen polgári társadalom értékeire hivatkoznak. Ezek közül a legjellegzetesebb az az elvárás, hogy a különböző etnikai és társadalmi csoportok egy jól körülhatárolt normarendszernek megfelelően éljenek, ne viselkedjenek agresszíven, illetve általánosabban fogalmazva, ne érzelmi alapon cselekedjenek. Hasonlóan ahhoz a megállapításhoz, hogy az etnikai sztereotípiák tartalmilag egy társadalomátalakító program függvényei, amellett lehet érvelni, hogy a sztereotípiákban megfogalmazott távolság a programban szereplő csoportokhoz való viszony szerint változott. Az egyes csoportokat tehát ehhez a programhoz mérték, aszerint hogy mennyire képesek részt venni ebben. A „mi" és az „ők" kategóriáknak így nem volt állandó tagsága, mivel a reform megvalósításában mindenkinek juthatott szerep, ha hajlandó volt polgárosodni. A sztereotípiaképzés funkciói és az állam tudománya, a statisztika kifejlődése, a statisztikai, népismereti szerzők 1770-1840 között i~\ sztereotípiáknak a komplex társadalmakban orientáló funkciója van a társadalmi viszonyok között (Tajfel 1981). E legitim funkció persze minduntalan háttérbe szorul a sztereotípiák előítéletté merevedése folytán. Ám feltehetően éppen a komplex társadalmak belső egysége, az emberek és a közhatalom tájékozódási igénye vissza-visszanyesi a nagyon is burjánzó, színes ön- és idegenképeket az életszerűség keretei közé. Logikus tehát, ha tudomány előtti, nem vizsgálandó feltevésként a sztereotípiák élet és költészet között oszcilláló mozgásából indulunk ki. Ebből az is következik, hogy a különböző történelmi helyzetekben különböző szerzői csoportok és generációk ideái nem csak mint toposzok átszármaztatási láncai, sem pedig mint egyszerű szöveghalmaz nem értelmezhetők, hanem csak társadalomtörténeti vagy történeti szociológiai szempontok bevoná-