Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

Tabló - Péter A. G. M. De Smet: Herbs, Health, and Healers (Koltay Erika)

„Ifa orákulumát" mutatja be részletesen a fejezet. Megemlít egy-egy példát a közép-afrikai zandéktól és kubáktói, valamint az Elefántcsontparton élő bauléktól. A joruba jóslás alapja egy 256 részből álló verses költemény. Egy-egy vers mitológiai lényekkel benépesített történetet mesél el. A jós bonyolult procedúra segítségével találja meg az őt felkereső páciensre vonatkozó verset. A történetek valamilyen felajánlással végződnek, amit a páciensnek is meg kell tennie egészsége visszanyerése érdekében. Etnofarmakológiai nézőpontból a legérdekesebb jósló módszerek a méregpróbák, amelyek során különféle növényi mérgeket alkalmaznak a boszorkányság, a bűnösség vagy ártatlanság eldöntéséhez. A leggyakrabban használt növény az Erythrophleum suaveolens kérgének főzete volt, amely digitális glikozidokat tartalmaz. A főzet elfogyasztása halállal is végződhetett, ami a bűnösséget igazolta. A természetfölötti hatalmakkal a jósokon kívül kapcsolatot tudtak teremteni az imával gyógyítók is. Két típusuk létezik: egyik a tradicionális ráimádkozó, aki az ősi szellemekkel és halottakkal tarja a kapcsolatot, a másik a keresztény imákkal gyógyító. A fotókon a mágikus orvoslás és prevenció gazdag eszköztárát láthatjuk. Például a különleges erővel bíró kongó fétiseket, a jaka nép mbwoolo szobrait, a mwona és csam népek gyógyító agyagedényeit. A mágikus praktikák mellett számtalan gyógynövényt is alkalmaztak a specialisták. A herbákat tárgyaló részben a szerző főként olyan növények fényképét mutatja be, amelyek a nyugati olvasó számára mint kerti dísznövények ismertek. Természetesen a tradicionális gyógyítók ennél jóval több fajt ismernek és használnak. A herbák közül vannak olyan fajok, amelyeket mindenki használ otthon a kisebb bajok kezelésére. Sok növény alkalmazásához azonban már specialistára van szükség. A herbalisták két típusa általános: egyik a vándorló gyógynövényárus, a másik helybeli, aki gyakran a jós szerepét is betölti. A hauszáknál azonban háromféle specialista létezik. A legmegbecsültebb a „boka", akihez tanácsért és gyógyításért az emberek nagy távolságokból is jönnek. A másik a „kantankar", aki általában a környéken él és gyógyít, a helyi piacokon árulja herbait. A harmadik típus a „magori" vagy vándorárus, aki főként afrodiziákumokat, a nemi vágyat növelő szereket árul. A gyógyfüveket alkalmazzák forrázatok, főzetek, őrlemények, alkoholos, olajos kivonatok formájában. A növények a gyógyításon túl szimbolikus, proverbiális jelentéssel is bírnak. Például egy akan közmondás szerint a házasság olyan, minta földimogyoró termése, csak miután feltörted, látod meg a tartalmát. Gyógynövényeket a gyógyítás minden területén használtak, igya szülészetben is. A szülést Afrikában még ma is 80 százalékban tradicionális bábák vezetik le, akik általában idősebb nők, de például a Nigériában élő igboknál férfiak is lehetnek. A bábák a szülés levezetésén túl a női bajok és a gyermekbetegségek kezelésével is foglalkoznak. A sebészetet bemutató rész két fejezetre oszlik, ahol elsőként a kisebb sebészi beavatkozásokat és az ezeknél használatos eszközöket ismerteti a szerző. Ilyenek a köpölyözés, kiégetés, foghúzás, bemetszések, szürkehályog eltávolítása és a rituális műveletek, például a körülmetélés. A komolyabb sebészi alkalmazások közül a trepanációról, csontrakókról és a császármetszésről olvashatunk. A harmadik fejezet záró részében a tradicionális és professzionális orvoslás kapcsolatáról, a tradicionális orvoslás jövőjéről és a professzionális egészségügybe való bekapcsolhatóságáról szól. A nyugati társadalmakban az intoxikáns fogalmát gyakran a részegség fogalmával párosítják. Ez a fogalomalkotás ilyen formában az Európán kívüli társadalmakban semmiképpen nem állja meg a helyét. Az intoxikánsokat a központi idegrendszerre gyako-