Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

Tabló - Thomas Hengartner: Forschungsfeld Stadt (Schleicher Vera)

SCHLEICHER VERA Thomas Hengartner: Forschungsfeld Stadt. Zur Geschichte der volkskundlichen Erforschung städtischer Lebensformen. Berlin-Hamburg: Dietrich Reimer Verlag, 1999. 379 p. Th omas Hengartner tudománytörténeti műve mint a hamburgi egyetem néprajzi intézetének közleménye, a Lebensformen címet viselő sorozat I I. köteteként látott napvilágot. A német precizitással pontokba-alpontokba foglalt terjedelmes munka nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy a néprajztudomány és a város hosszú évtizedekig ellenséges s a mai napig sem kiegyensúlyozott viszonya ellenére lehetőség szerint objektív képet nyújtson a városi életformák néprajzi kutatástörténetéről, felvázolja azokat az elméleti-módszertani kísérleteket, melyeket az alapvetően a „népiség" kutatására felesküdött néprajz az elmúlt kétszáz évben tett annak érdekében, hogy az „urbanitás" jelenségének valahogyan helyet találjon szakmai horizontján belül. Természetesen az objektivitás, mint minden esetben, ezúttal is csupán viszonylagos lehet, hiszen Hengartner - azon túl, hogy egy-egy tudománytörténeti jelenség, korszak értékelésekor saját álláspontja bemutatása mellett igyekszik kitérni kortársai, illetve elődei véleményének ismertetésére is - válogatni kényszerül a tudománytörténeti tények között, s e szelektálás eredményeként részletesen kizárólag az általa kritikusnak ítélt, valamint továbblépést jelentő műveket és szerzőket mutatja be. Erőfeszítéseinek létjogosultságát indokolja, hogy az I 960-as évektől felélénkülő néprajzi érdeklődés, és az I 983-tól a német nyelvterületen programszerűen is beinduló kutatás sem tudta önálló néprajzi szakterületté minősíteni a városkutatást. Bár egyes egyetemeken (például Frankfurt, Berlin, Graz, Zürich, Hamburg) napjainkban látványosan városi jellegű témák kutatására helyeződik a hangsúly, a vissza- és jövőbe tekintő következetes tudománytörténeti összefoglalások még most, az évezred végén is ritkaságszámba mennek. Thomas Scholze és Paul Hugger nyomdokain járva ezt a hiányt pótolja Thomas Hengartner e műve, mely az utóbbi néhány esztendő örvendetesen szaporodó kezdeményezéseit is be tudta vonni a városkutatás területén folyó diskurzus ismertetésébe. Bár a szerző szigorúan a nyugat-európai nagyvárosokra irányuló, elsősorban német ,S nyelvterületen folyó kutatások történetét vázolja fel (helyenkénti kitekintéssel a francia- ^3 országi, skandináv és amerikai eredményekre), a bemutatott törekvések, irányzatok és kudarcok bizonyára bőséges tanulsággal szolgálhatnak a tárgyát és helyét kereső magyar néprajz és kulturális antropológia számára is. Az urbanitás problematikájának néprajzi vetületét Hengartner segítségével három különböző megközelítésben ismerheti meg az olvasó. Míg a bevezető gondolatok előzetes áttekintést adnak a városfogalom történeti változásairól, az I. fejezetben (Volkskunde der Stadt - Volkskunde in der Stadt) egyfajta belső szempontú kutatástörténeti vázlatot olvashatunk. Akár egy film kockái peregnek végig szemünk előtt azok a - várossal kapcsolatos kérdésektől való tartózkodás, sőt helyenként viszolygás ellenére időről időre napvilágot látó kezdeményezések, melyek a mindenkori néprajzi szemlélet és módsze- I 5 •