Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

Tabló - Tárgyak és képek. A Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai (Szarvas Zsuzsa)

ről, használatuk módjáról és az ábrázolások tartalmáról. Maga a katalógus - kézenfekvő módon - a képek tartalma alapján rendszerezi az anyagot. A kötetben a képek feliratai a következőket tartalmazzák: az ábrázolások megnevezése, műhely, keletkezési idő, lelőhely, méretek és leltári szám. Az előző katalógushoz képest mindenképpen előrelépés, hogy valamennyi ábra színes. Az előszóból kiderül, hogy számítógép segítségével végezték az adatok feldolgozását. Ennek előnyeit - például különböző mutatók elkészítésével - talán jobban ki lehetett volna használni. Szacsvay Éva a kötet előszavában világosan megfogalmazza, hogy milyen igényeknek kíván megfelelni katalógusával: „Egyrészt forráskiadványként a közép-európai üvegképkutatás különböző vizsgálataihoz szolgáltat adatokat, másrészt hozzájuttatja a magyarországi néprajzkutatókat, művészettörténészeket, muzeológusokat és műgyűjtőket egy olyan áttekintéshez, amelyből a legfontosabb ismereteket megszerezhetik." (7. p.) Ezeknek a céloknak messzemenően megfelel ez a katalógus, amelynek bevezető tanulmánya informatív, katalógusrésze pedigvilágos és jól áttekinthető. Talán nem az áttekinthetőség a legnagyobb erénye Balogh Jánosné Horváth Terézia Qyűrűk című katalógusának, amely az előző kettőtől megint csak eltérő koncepció alapján készült. Ez az egyetlen olyan kötet, ahol nem egy gyűjteményen belüli tárgycsoport számbavétele történt. A szerző vizsgálatába bevonta valamennyi olyan gyűjteményt, ahol európai gyűrűk találhatók (textil- és viselet-, mesterség-, szokás- és játék-, egyházi, állattartás-pásztorművészet, Európa-gyűjtemény). 223 tárgy került be a katalógusba, amelyben a szerző formai elvek alapján rendszerezte az anyagot. Az egyes tárgyakról ebben a kötetben tudhatunk meg legtöbbet, amely minden esetben tartalmazza a tárgy megnevezését, a készítő/használó nemzetiségét, a tárgy származási helyét, korát, anyagát, a technikát és a méreteket. Ezenkívül minden adat, ami a tárgyról fellelhető volt, szerepel a katalógusban. Az egyes gyűrűkről fekete-fehér fotók vagy rajzok készültek, illetve a kötet végén található 48 darab színes ábra is. A katalógus első részében Horváth Terézia olyan típusrendszert dolgozott ki, amely a gyűrűk szerkezetén alapul, és valamennyi gyűrű elhelyezhető benne. Ez a rendszer talán nem mindig tölthető meg tartalommal, illetőleg sokszor egyenetlenül (egy-egy csoportba alig tartoznak tárgyak, míg egy másikba a katalógusban lévő gyűrűk jelentős hányada besorolható), de ez minden tipizálási kísérletnek gyenge pontja. A könnyebb áttekinthetőség érdekében hasznosabb lett volna, ha azokról a tárgyakról is készül legalább rajz, amelyek csak a színes ábrák között szerepelnek, mert így a katalógus kezelhetőbb lenne. A második rész a gyűrűk készítésének körülményeivel foglalkozik, megkülönbözteti az önellátásban, illetőleg az árutermelés valamilyen formájában készült gyűrűket. Ennek a résznek nem igazán világos a katalógussal való kapcsolata, sokkal inkább megállta volna a helyét önálló tanulmány formájában. Terjedelmes fejezet foglalkozik például a bajai ezüstművesek gyűrűivel, amire az előző megállapítás kiemelten is vonatkozik. A harmadik fejezet a gyűrűk használatával foglalkozik, s egyrészt a gyűrűk lehetséges funkcióit, másrészt pedig a viselési módok variációit mutatja be. Hosszú évek gyűjtő- és kutatómunkájának gyümölcse ez a katalógus, amely rendkívül alapos és körültekintő rendszerezésre és tipizálásra vállalkozik, és az európai gyűrűkről rengeteg információt tartalmaz.