Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

Tabló - A kiállított nép Martin Wörner: Vergnügung und Belehrung (Lackner Mónika)

Tabló LACKNER MÓNIKA A kiállított kép Martin Wörner: Vergnügung und Belehrung. Volkskultur auf den Weltausstellungen 1

85 l-l 900. Münster - New York München - Berlin: Waxmann, 1999. 345 p. ^\rra a nagyon fontos kapcsolatra, hogy a I 9. század világkiállításai milyen szerepet játszottak a népi kultúra felfedezésében, interpretációs, prezentációs formáinak kialakításában, már sok tanulmány rámutatott. A legfontosabbak közül csak Bernward Deneke és Bjarne Stoklund kutatásait emelem ki: míg Deneke a világkiállítások által is indukált iparművészeti törekvéseknek a népművészet felfedezésében játszott szerepét hangsúlyozza, Stoklund a világkiállítások jelentőségét a nemzeti szimbólumok, „nemzeti szótárak" kialakításában, illetve a szabadtéri néprajzi múzeumok megszületésének ösztönzésében látja. Arra a hatalmas feladatra azonban, hogy a 19. század második felének fontosabb világkiállításain a népi kultúra megjelenéséről átfogó képet vázoljon fel, eddig összefoglalás még nem vállalkozott - talán nem véletlenül. Bár a téma hálásnak ígérkezik, az összefüggések, párhuzamok egyértelműnek tűnnek, hiszen történetük folyamán a világkiállítások sajátos kiállítási nyelve, interpretációs formái alakulnak ki - éppen mert a világkiállítások magukba sűrítik a 19. század minden fontos szellemi, társadalmi, politikai és kulturális törekvését -, az azonos kiállítási megjelenítések mögött más-más szándékok és szemléletek húzódhatnak meg. Az összefoglalást nehezíti, hogy egyes témákban hiányoznak a részkutatások, az egyes világkiállításokat vagy az országok részvételét elemző tanulmányok. Martin Wörner összefoglalása, amely a tübingeni egyetem Ludwig Unland Empirikus Kultúratudomány Intézetére írt doktori disszertáció, a I 9. század fontosabb világkiállításait áttekintve (London: 1851, Párizs: 1867, Bécs: 1873, Philadelphia: 1876, Párizs: 1878, Párizs: 1889, Chicago: 1893, Antwerpen: 1894, Párizs: 1900) elsősorban korabeli források feltárása és kiértékelése alapján kíván képet adni a népi kultúra megje- ^2 leneséről. Munkájában a népi kultúra három klasszikus területét, az építészetet, a vise- rQ letet és a háziipart-népművészetet mutatja be egy-egy fejezetben, majd azt elemzi, hogy „ a világkiállítások milyen hatással voltak a népi kultúra kiállítási módjára és a korabeli múzeumügyre. A munka egyes fejezeteiben a fontosabb európai országos és regionális kiállításokra is kitekint, így a millenáris kiállításra, az 1895-ös cseh-szláv néprajzi kiállításra. A könyvet 214 ábra (fotó, metszet, tervrajz) illusztrálja. Igen sokféle az a kapcsolat, ami a világkiállítások építészete és a népi építészet között felmutatható, ennek ellenére olyan fontos kérdéseknek, mint a pavilonépítészet (a kiemelkedő épületeken kívül) teljesen hiányzik a szakirodalma. A könyv első oldalain a szerző azt a folyamatot elemzi, ahogyan az első világkiállítások központi, hatalmas üveg- és fémszerkezetes pavilonjai mellett - mint amilyen a I 85 I -es londoni Kristálypalota, az 127