Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

HELTAI GYÖNGYI: Totó és Latyi komikuma: színházantropológiai modell

kultúrát reprezentáló míívészszínházaknak s-a gyakran a külvárosba vagy bulvárokra települő, nem privilegizált társadalmi rétegekbe tartozó közönségre építő - populáris színházaknak. Utóbbiak esetében megszabták az előadható darabok műfaját, sőt megtiltották a színpadi beszédet, e megkülönböztetéssel elősegítve - akaratlanul is, tehetnénk hozzá - a középkori vásári mulattatóktól eredő virtuóz színpadi testtechnikák túlélését. A korlátozó szabályozás eredeti célja Franciaországban az volt, hogy a populáris színházak ne jelenthessenek konkurenciát a művészszínházak számára, valamint hogy elkülönülő műfajaikkal, színészeikkel, közönségükkel tovább erősítsék a társadalmi rétegek elkülönülését. (Vö. McCormick 1992.) 3. Típo/(550 (tipifissi): a commedia deü'arte maszkjai. 4. A kifejezés az I 944-ben Cuglielmo Giannini által alapított L'uomo qualunque (Átlagember) elnevezésű újság címéből ered. Az újság egy - az „átlagember", a csendes többség, de elsősorban a társadalmi pozícióját fenyegetve érző kispolgárság véleményét tükrözni kívánó - elit- és politikaellenes mozgalom, a Fronte dell'Uomo qualunque szócsöve volt. Azt hirdette, hogy nincs szükség politikai pártokra, az állam tevékenységének a józan ész alapján megszervezett ügyintézésre kell korlátozódnia. Ebből eredően a qualunquismo kifejezés olyan magatartásformát is jelöl az olasz hagyományban, mely - a politikai pártokkal szembeni bizalmatlanság ürügyén - egyfajta társadalmi mozdulatlanságot, politikai és társadalmi kérdések iránti közönyt, érdektelenséget ha nem is hirdet, de - képvisel. 5. Lazzo (lazzi): a komikus maszkok rövid, a cselekménytől elkülönülő - szövegre, dalra, pantomimra vagy táncra épülő - magánszámai a commedia deü'arte előadásban. 6. Canavaccio (canovaccio): a commedia deü'arte előadás (írásban) rögzített cselekményvázlata. IRODALOM ATTISANI, A., ED. I 980 Enciclopedia del teatro del '900. Milano: Feltrinelli. BÁRBA, EUGENIO-SAVARESE, NICOLA 1991 The Secret Art of the Performer: A Dictionaryof the Theatre Anthropology. London: Routledge. BÜRKE, PÉTER 1984 Populär Culture between History and Ethnology. Ethnologia Europea 14:5-13. DE MARINIS, MARCO 1993 Mimo e teatro del Novocento. Firenze: La Casa Usher. 1994 Capire il teatro. Lineamenti di una nuova teatrologia. Firenze: La Casa Usher. 1995 II nuovo teatro. 1947-1970. Milano: Bompiani. DUVIGNAUD, JEAN 1993 L'acteur. Paris: Editions Ecriture. FALDINI, FRANCA - FOFI, GOFFREDO, EDS. 1993 Totó. Napoli: Tullio Pironti editoré.