Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

Tabló - Richard Philippe - Lozza Brigitte: Ethnophoto (Granasztói Péter)

A fő- és altémák szétválasztására a szerzők végül egyszerű elemzési szerkezetet választottak. A bonyolultabb, egy rovaton belüli szintaxis alkalmazása helyett két rovatot hoztak létre. Az első rovathoz („Typologie") tartozó kifejezések jelzik a kép fő témáját, ha ismert, akkor a fotó eredeti típusát (nyomat, rajz stb.), valamint azt is, hogy tárgyfotóról vagy műtermi fotóról van-e szó. A második mutatórendszerhez kapcsolódó rovatban (..Description") pedig a kép másodlagos témái kerülnek felsorolásra. Egy-egy leíró szó után elhelyezkedő segédszavak is segítik a képek és témáik értelmezését. A „használat" (..Utilisation") kifejezés a tárggyal folyó cselekvésre (például kovácsfújtató, használat) utal, a „portréfotó" kifejezés azt jelzi, hogy egy személy tölti ki a kép előterét, „rekonstrukció" szó egy megrendezett jelenetre, a „különleges" pedig egy valamilyen szempontból ritka fotóra utal. A tezaurusz jelenleg 100 ezer fotó és képeslap elemzését teszi lehetővé (az MNATP Fotó- és Képeslapgyűjteményben 41 5 ezer dokumentum található). A könyv első pillanatokban nagy hatással van az olvasóra, hiszen maga előtt látja, amint az őt érdeklő témákról pillanatok alatt fotók tucatjai kerülnek elő. Többszöri átolvasás után már csökken a lelkesedés. A kötet hiányosságai és erényei jobban érzékelhetőek, ha összehasonlítjuk a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárában, valamint Fotóés Diagyűjteményében is alkalmazott szakmutatóval. A két szakmutató teljesen eltérő céllal készült. Míg az Ethnophoto kifejezetten a fotók képi-tartalmi elemzését tűzte ki célul, addig a Néprajzi Múzeumban használt rendszer a tárgyi gyűjteményekhez készült (l-XV. csoport), ami később kiegészült a folklór témaköreivel. A két szakmutató nagy tematikus egységei az esetek többségében megegyeznek. Kivételek azért akadnak, ami több okra vezethetők vissza. I. A képeslapok speciális témái (például híres személyiségek). 2. Másképp dolgoztak fel egyes témákat (például külön, több hierarchikusan rendezett egységben találhatóak az iparosok, a szerszámaik és a különböző alapanyagok feldolgozási technikái). 3. Elvont kifejezésekre épülő témakörök, mint például filozófia, gazdaság, nyelves beszéd, pszihológia, szociológia, történelem. Ezek többségének kifejezései - mint említettem - nem alkalmasak néprajzi fotók leírására, mivel lexikonok vagy könyvtári szakkatalógusok tárgyszavait tartalmazzák (például összeesküvés, gyilkosság, politikai bűn.). Nem lehet véletlen, hogy a könyv példafotóinak leírószavai között egyetlen ilyen kifejezés sem található. A nagy tematikus egységek felépítése hierarchikusan rendezett, az általános témától lehet eljutni a konkrét kifejezésekig. Míg az Ethnológiai Adattárban alkalmazott szakmutató kb. 2-3 szintigjut el, az Ethnophoto általában 5-8, de nemritkán 9-10 szintig is. Ez azt jelenti, hogy sokkal részletesebben kerülnek kifejtésre az Adattárban is alkalmazott alcsoportok (például I. táplálkozás-konyha, 2. készítés, 3. növényi eredetű ételekitalok, 4. italok, 5. alkoholok, 6. sör). így bár az Ethnophoto 10 ezer kifejezést tartalmaz, ezek java része a hierarchia legalsó szintjén található konkrét tárgyak, személyek, anyagok, foglalkozások stb. A mutatószavak nagy száma ellenére alapvető fogalmak hiányoznak. A házbeli élet az egyik legnagyobb témakör. Elvileg két nagy egységből áll, a házbeli tevékenységekből, illetve tárgyakból. Míg a tárgyak hierarchikus rendszerbe szervezve darabonként vannak felsorolva oldalakon keresztül, addig a házbeli tevékenységekre alig találni utalószavakat, olyan alapvető fogalom hiányzik, mint például az alvás.