Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

MÓD LÁSZLÓ: Beavatás. A liminalitás szimbólumai egy szegedi vízilabdacsapatnál

tók kézzel, papuccsal vagy törölközővel ütnek a jelölt fenekére. Az ütések nagyon fájdalmasak, ezért az avatandók közül többen kiabálnak, ordibálnak a verés közben. Vannak olyanok is, akik nehezen bírják ki sírás nélkül.

5 „Vannak ilyenek, akik nehezen viselik a megaláztatást, végül is bennük van, hogy meg kell csinálni, de tudat alatt nagy feszültség van bennünk. Többször láttam, hogy sírva fakadt, és akkor azt mondták az avatok, hogy ennyi elég is." (Kiss Csaba) Az avatási rítus végső, beépítő szakasza szorosan kapcsolódik a veréshez. A kemény testi bántalmazásokat kiálló jelöltet a közösség immár befogadja. Az avatok ujjongva, tapsvihar közepette gratulálnak neki. A befogadás legszembetűnőbb jele az, hogy a felavatott egyéntől a nála fiatalabb játékosok is kapnak egy ütést. „Ez azt jelképezi, hogy már ő is a csapat tagja, azaz a nála fiatalabbakat avathatja. " (Mód Péter) Az egyes szakaszok egymáshoz való viszonyát vizsgálva feltűnik az, hogy a Uminális aktusok száma kimagaslóan nagy. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy a közösségnek a próbák által közvetített üzenetek tudatosítása kulcsfontosságú tényező.

6 Az avatással a fiatal játékos még nem lesz teljes jogú csapattag. Annyi változás történik korábbi helyzetéhez képest, hogy most már a csapat elismeri a létezését, de továbbra is ő hajtja végre a legalantasabb feladatokat (például labdák, sapkák összeszedése stb.). „Nem hiszem, hogy ha azÁrpiékat felavatjuk, akkor más lesz a helyzetük. Ettől nem én fogom vinni a labdát hétfőtől." (Bleszity Richárd) A játékosok közti hierarchián azután már neki kell kiharcolnia a feljebb jutást. Mellőzött helyzete addig tart, amíg nem kerülnek a csapatba új játékosok, illetve teljesítményével nem sikerül biztos pozíciót kiharcolnia. Összegzés A bemutatott átmeneti rítus bizonyos biológiai és fizikai változásokat kulturálisan, illetve társadalmilag szentesít. Az új játékosoknak lehet szerződésük, a külső szemlélő számára a csapat tagjainak tűnhetnek, de a közösség csak akkor fogadja el őket, ha átestek az avatáson. Példánkon keresztül láthatjuk, hogy az egyén életében bekövetkező változások csak akkor nyerhetik el jelentőségüket kulturálisan is, ha a változásokat társadalmilag kialakult és elfogadott normák között érvényesítik (Fejős I 979:41 3). A rítus szerkezetében a van Gennep-i strukturáltság jegyei felfedezhetőek. A három fázis közül az eltávolító szakasz foglal el központi helyet. A Uminális szakaszhoz kapcsolódó próbák kulcsszerepet játszanak az egyéneknek az adott közösség elvárásaihoz és értékeihez történő szocializációjában. Az avatási próbák bizonyos üzeneteket közvetítenek a jelöltek felé. A különböző megaláztatások az új tagok tudatába vésik a közösség legfonto-