Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

SZÖVÉNYI KATALIN: Egy kőszegi szabómester házának népe

Férjhezmenetelükkor gyertyatartót, likőröspoharakat, rézből készült, a konyha díszének számító cifra mintájú kuglófsütőt, őzhátat, pudingformát, esetleg kisebb bútort - asztalt, éjjeliszekrényt - ajándékoztak nekik. Születés- és névnapjukkor uzsonnát rendezhettek gavallérjaiknak, barátnőiknek a kerti lugasban vagy a vérandas lakás üvegezett verandáján. Ilyenkor a süteményeket - holipnit, habrolót, kuglófot - ők maguk készítették, amihez kávét kínálhattak. Az ajándékozás azonban nem volt egyirányú s csupán munkakapcsolatuk idejére szóló. A család nőtagjai a horvát falvakból valóktól kék-sárga-piros keretű tükröket, a hegyaljaiaktól és gyöngyösmellékiektől horgolt terítőt, hímzett zsebkendőt kaptak karácsonyra, születés- és névnapjaikra. Ha a lányok vagy a műhely alkalmazottjainak falujában búcsú volt, mézeskalácsot, tükrös szívet, törökmézet hoztak az unokáknak. Hazaköltözésük után is, ha a városba mentek, gyümölcsöt, pálinkát, disznótorost vittek kóstolóba nekik. Evek múltán pedig, mikor valamikori munkaadójuk családjában férjhez mentek az unokák, gyermekük született, sőt mikor a gyermek leérettségizett, tortákat, piskótából formált különböző alakú krémes, habos süteményeket - például bárányt - hoztak ajándékba. A háznál eltöltött idő alatt a lányok megtanultak főzni, ami a visszaemlékezések szerint legfőbb céljuk volt. De tanultak a ház asszonyaitól kézimunkázni, megismerték a ruha-, bútor- és ablaktisztítás hatékonyabb módszereit és tisztítószereit. Azzal, hogy egyedül is elküldték őket piacra, üzletbe, a rájuk bízott pénzzel való gazdálkodásba is beleszoktak. Tulajdonképpen szolgálatuk alatt beletanultak a háztartás vezetésébe, majdani „szakmájukba". A városban látott háztartás-vezetési minta, mely eltért saját otthoni tapasztalataiktól, hatással lett saját családjuk életére, saját háztartásaik kialakítására, amit nagyanyámék későbbi találkozásaik alkalmával nyomon követhettek. Az átvett tárgyak között voltak a lakásukat díszítő azsúrozott és horgolt terítők, a karácsonyra készített szaloncukrok, habkarikák, cukrozott gesztenyék vagy a lakodalmakra és más ünnepekre készített vajas krémes és puncstorták. Gyerekeiket a falusi elemi elvégzése után, ha tehették, kőszegi iskolákba küldték. Változásukat azonban a visszaemlékezők gyakran negatív módon értékelték. A Dreisziger családdal való szoros együttélés, a középosztályi és városi életmódbeli minták hatására ők is naccságák lettek a falujukbeliekkel, illetve esetenként szolgálatuk megszűnte után a családdal való kapcsolatukban egyaránt. Nagyzoltak, erősen kölnizték magukat, úgy tettek, mintha ők is urak lettek volna: továbbra is gyakran bejártak a városba, vasárnaponként bejöttek templomba és korzózni, a csemegésnél (főtéri elit vegyeskereskedésekben) vásároltak, ruháikat Naumannal, a Kőszeg-szerte jól ismert neves szabóval varratták... Tanulságok - összegzés és kérdések A századforduló tájának stagnáló, hanyatlását megállítani igyekvő konzervatív kisvárosában, Kőszegen, a helyi adottságokat - textilipari hagyományokat és a körzet katonaságának, a véderő magas számát - kihasználva, de a közvetlen helyi igények kiszolgálásán túllépve s ezzel sikerét biztosítva, szabómesterünk céltudatos, aktív vállalkozóként