Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

KEMÉNYFI RÓBERT: Az etnikai tér és a nemzetállamiság eszméje

KEMÉNYEI RÓBERT Az etnikai tér és a nemzetállamiság eszméje* A szerző az etnikai tér politikai gondolkodásban betöltött 19. és 20. századi szerepét értelmezi. A dolgozat a következő kérdésekre keresi a választ: I. Az etnikai tér miért és hogyan válik a nemzetállamokban a nemzeti mitológia részévé? 2. Milyen okokkal magyarázható az etnikai tér ismételt nemzetállami feléledése? 3. Milyen felfogásbeli különbségek körvonalazódnak az etnikai tér keleti és nyugati értelmezése között? 4- Hordoz-e térvetületet a „nemzeti kisebbség" és az „etnicitás" fogalma? 5. Lehet-e mérni és térben leképezni az „etnicitást"? A tanulmány a kérdéseken kívül bemutatja a nemzetállami modellben az államhatár menti kisebbségi etnikai területek lehetséges térfolyamatait. Napjaink etnikai földrajzában megjelent az etnikai térfolyamatok dinamikus elemzése, amely egyben nyitást hozott az etnológia felé. A statikus etnikai teret felváltják a dinamikus etnikai helyek. Ezzel a szemléletváltással a nemzetiségi kérdéssel foglalkozó dinamikus társadalomföldrajz a múlt kritikus számbavételével és a jelen politikai veszélyeivel fokozatosan arra törekszik, hogy ne az etnikai térszerkezetek mozdulatlanságát (mozdíthatatlanságát), történeti kontinuitását hirdesse, és a szeparációs politikai döntéseket szolgálja, hanem azok hatását elemezze. A történeti etnikai tér gondolata H a a különböző etnikai konfliktusokról szóló tudósításokat olvassuk (például a közelmúlt koszovói válsága kapcsán), akkor etnikai térképekkel, nemzetiségi adatsorokkal, nemzetiségi történet rövid bemutatásával találkozunk, melyekkel a szerzők az adott összeütközés hátterét igyekeznek érthetővé tenni, a konfliktus gyökereit bemutatni és a kialakult helyzetet elemezni.

1 Vagyis a kommentárok öntudatlanul is a 20. század első felében megjelenő, s majd a 2. világháború után hirtelen megszakadó, ma ismét feléledő kelet-közép- és délkelet-európai etnikai földrajz eredményeit és módszereit használják fel.

2 Bár az etnikai kérdés térbeli vonzatai iránti érdeklődés Kelet-Közép- és DélkeletEurópában egyidős a modern nemzetek kialakulásával, az etnikai térképezés, statisztika, illetve az etnikai határvonalak ábrázolása igazi szerepéhez a 20. század elején, a politikai döntések alátámasztásánál jutott, és az országhatárok módosításánál töltötte be (bár magyar részről nem sok eredménnyel) döntő feladatát. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az etnikai térvetületek kutatása a kartográfia és a földrajz tudományain belül - nem utolsósorban az említett kisnemzeti törekvések kiszolgálójaként - a nemzetiségi statisztikai felmérések eredményeire támaszkodva önálló területté a I 9. század végén és a 20. század elején vált. A századfordulón ugyanis a néprajzinak is nevezett térképek alapjául ~