Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

Tabló - Turizmus: konferencia (Hamp Gábor)

Az ilyen nagyvárosok látogatói rövid időre érkeznek, megszokott tevékenységeik jó részét meg kívánják őrizni, szokásos (tehát sajátos környezetükkel szemben támasztott) elvárásaikat - kényelem, jól informáltság-fenn akarják tartani. Amivel találkozni szeretnének: a világvárosi lét - benne az etnikai csoportok életével (éttermek, ünnepek), a történelmi múltba pillantás imaginárius helyeivel. Ezekből az elemzésekből úgy tűnik, hogy az autentikusság a turizmuselemzésekben (a turizmus paradigmában) kiemelt fogalom. Az autenticitás kérdése számos aspektusból felvethető - például az autentikus desztináció, az autentikus turista(viselkedés) szempontjából. Az előbbinél maradva talán nem szerencsés ezt - Szíjártó Zsolt kifejezését használva - az aranykor versus pusztulás terminusaiban elgondolni, ahogyan ezt Borbély Éva (néprajzkutató, Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár) tette (Népszokás, turizmus-beavatkozás? A bereszteíki farsang kapcsán). Kürti László (antropológus, Miskolci Egyetem) - bizonyára ironikusan -, (Turizmus, antropológia, kommunikáció: elméleti kérdések és problémák című előadásában), azt sugallta, hogy a kitüntetett turistacélpontokon olcsón vagy éppen drágán árusított eredetiséget mímelő bóvlik autenticitása abból fakad, hogy például ugyanaz készíti, aki az aprólékosan kidolgozott, valaha még nem a piacra termelt kalotaszegi hímzett derékövet. Félreértések és félreértelmezések kultúrája a turizmus - mondja Kürti László. Kulturálisan kódolt képekben megjelenő félreértéseké: arról, hogy mit kíván az ide vagy oda látogató idegen, illetve hogyan él az itt vagy ott élő „bennszülött". Végső soron azonban az autenticitás kérdése az, hogy mi módon legitimálódnak a kulturálisan értelmezett cselekvések. Ennek megítélése viszont a választott elemzési aspektus függvénye is egyben: ezért nem mindegy, hogy milyen értelmezési keretet vagy diskurzust választunk a turizmus kultúrakutató elemzésében. A turizmus különféle formáival foglalkozott több előadás is. A vallásos motivációjú tömegturizmus résztvevőinek sajátos viselkedésmintáit próbálta feltárni Pusztai Bertalan (néprajzkutató, JPTE BTK, Néprajz Tanszék) - saját kifejezésével - „utaslevelek" alapján (Remény és beteljesülés. Turistalevelek a vallási turizmus kutatásában). Ezek valójában úti beszámolók. Az ezekből kirajzolódó képből igyekezett az előadó tipizálni a zarándokturista-típusokat. Korpics Márta (kommunikáció PhD-hallgató, JPTE BTK) egy átfogó kommunikációs modellben próbálta megragadni a „frivol" turistával szembeállított zarándokot (A szent helyek értelmezhetősége a vallási kommunikáción belül). A turizmus egy másik, a hagyományos passzív viselkedést legitimáló formájával szemben megjelenő, kímélő vagy szelíd ökoturizmus formáit mutatta be (azonos címmel) Gráfik Imre néprajzkutató (Néprajzi Múzeum). Kraftné Somogyi Gabriella (MTA Regionális Kutatások Központja Dunántúli Tudományos Intézet) egy másik szempontból vizsgálta a turizmus szerepét. A rendszerváltozás kiegyensúlyozatlan viszonyokat teremtett az önkormányzatoknál: a hatalmi és gazdasági autonómia nem járt együtt. Az egyensúly kialakításának egyik eszköze az elmúlt tíz évben a turizmus volt. Az előadó azokat az eseményeket foglalta össze, amelyek a helyi spontán kezdeményezésektől a tervezett (tervszerű) központi támogatásokig terjednek. Turizmussal a területfejlesztés céljaiért?! című előadásában igyekezett alátámasztani a központi tervezés és támogatás jogosságát, amely a „tőke aszimmetrikus logikájával" szemben tud hatni (tehát hogy az egyes területek - különösen Budapesttel szembeállítva - aránytalanul kisebb mértékben részesednek a bevételekből, mint ami-