Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

Tabló - A tankönyvírás nehézségei. Ágh Zsófia: Paraszti és polgári hagyományok a Kárpát-medencében (Juhász Ildikó)

A könyvben rengeteg a pontatlan, nem egyértelmű hivatkozás. A fejezetek végén található felhasznált irodalmak jegyzéke sok esetben nehezen összeegyeztethető a fejezetben leírtakkal, az ott szereplő adatokkal. Néhány ilyen típushibát szeretnék bemutatni. A könyv gyakran több szerzőt tüntet fel forrásként, holott valójában egyetlen könyv egy kis részének, fejezetének tartalmi kivonatát adja a szerző. így értelmetlenül és fölöslegesen hivatkozik A táplálkozás című fejezet bevezetőjében (138-144- p) Szabó István (1969) munkájára, hiszen abban nincsenek ilyen adatok. A Viselettörténet bevezetője esetében ( 120-124- p) sem értem, hogy a szerző miért Gáborján Alice (1985) kis könyvére utal, mivel abban jóval kevesebb adat található, mint a fent leírt fejezetben. Valami nyilván kimaradt az irodalomjegyzékből. A belsőtér- és lakáskultúra című fejezet Forrás részében (67. p.) is három különböző irodalmat ad meg, holott valójában Zolnay László ( I 977:260) könyvéből veszi az okleveles források adatait. Egyébként is a középkori okleveles anyag pontos hivatkozási helyeit illene megadni (5 I. p., 67. p.), mivel Zolnay 552 oldalas könyvéből igen nehéz visszakeresni azokat. A szerző legtöbbször oldalszám nélkül adja meg a felhasznált irodalmat, pedig gyakran jól nyomon követhetőek a hivatkozott könyvben a konkrét adatok, részletek. így Kovács Imre, illetve Hajdú Péter és Domokos Péter megadott munkáiból (Kovács 1947:65-108: Az egyke; Hajdú-Domokos 1980:39-184: Obi-ugorok) csak egy-egy fejezetet használ fel Ágh Zsófia, ezért illene feltüntetni az oldalszámot ( I 92. p., illetve I 65-1 66. p.). Ujabb pontatlanság és következetlenség, hogy gyakran ott hivatkozik oldalszámra, ahol nem szó szerint idéz, ahol viszont macskakörmös részeket találunk, nem írja alá konkrétan a szerzőt és oldalszámot, így az nehezen beazonosítható, visszakereshető. Ilyen például a Kereskedelem című fejezet Forrás része (109-1 I 2. p.), ahol a három idézett helyhez négy irodalom van megadva. A Viselettörténet című fejezet Forrás (125I 28. p.) részében a hat megadott irodalom és a macskakörmös idézetek szintén nem egyeztethetőek össze. A középkori magyar társadalom Összehasonlítás (I 76-1 77. p.) részében is hiányoznak a konkrét utalások. A palóc nagycsalád példájának idézeteinél (I 63. p.) sem ad oldalszámot Morvay ( I 98

1:1 3) könyvéhez, stb. Hasonlóan hiányos a táblázatok, az illusztrációk és a fényképek feliratozása is. Van olyan táblázat, amely egy az egyben átvétel, s ez sincs feltüntetve (például A táplálkozás című fejezetnek a 142-143. oldalán található táblázat a Magyar Néprajz III. Kézművesség kötetének 592-593. oldaláról való). Más helyeken több könyv alapján készítette a megadott táblázatot, de ez is jól nyomon követhető (például A magyar paraszti lakóház című fejezetben Barabás-Gilyén [1979] és Dám [I 980] műveiből veszi át az ábrákat minden konkrét utalás nélkül). Helyhiány miatt nem sorolhatom fel az összes nem hivatkozott, forrás nélküli illusztrációt (térképeket, fényképeket, táblázatokat, ábrákat). Etikailag vitatható probléma, hogy a fent leírt helytelen és hiányos irodalmi és forrásutalások miatt a felületes vagy tájékozatlan olvasónak az az érzése keletkezhet, mintha az egész könyv a szerző saját, eredeti gondolata, kutatási eredménye volna. (Nem tudom, hogy Ágh Zsófia mennyire van tisztában a plágium fogalmával, talán érdemes lenne elolvasnia Szabó Katalin [I 997:102-103] kézikönyvéből az erre vonatkozó részeket.) A szerző könyve bevezetőjében ismerteti (5. p.), hogy mi tartozik a Bevezetés, Forrás, Példa és Összehasonlítás részekbe (lásd I. részben leírtakat). Sajnos ezt nem tudja következetesen megvalósítani, végigvinni, ezek gyakran összemosódnak. így például Heltai, Ady, Márai század eleji hangulatjelentései nem A városi polgárság a múlt szá-