Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

LOSONCZY ANNA: Az interetnikus tér. Reprezentáció és csere feketék és emberá indiánok között

A más népből származó partnerrel házasságra lépett emberá jauréja nem hagyhatja el az emberi világot, és így nem tud újra „visszatérni" sem, hogy ismét testet öltsön egy indián kisgyermekben; az ilyen jaure ugyancsak a rengetegben kóborol, nemritkán valamilyen állat alakjában gyötörve az élőket, s a sámán, foglyul ejtve, rosszindulatú jai'vá változtathatja. Az etnikai határok házasság útján történő átlépése tehát mindkét csoport szemében a lélek veszedelmes elvadulásához vezet, ami a természetfelettivel érintkező emberi tulajdonságainak elvesztésével jár. A más népből származó személlyel folytatott alkalmi szexuális viszony a feketék szerint bemocskolja (ensuciar) az árnyékleiket, de nem érinti az elemi lélekerőt: a bűnös kénytelen Raspadurában, a csodatévő Ecce Homo Krisztusa közelében „megtisztulni". Az árnyék megváltozását jelezheti annak különösen sötét tónusa a földön, de a vadállatokkal teli visszatérő álmok is, amelyek „nem fogadják többé az ismerős holtakat". Az álmoknak az árnyék bemocskolódásából eredő elvadulását csak az istenihez való megtérés teheti jóvá, amihez feloldozó ima vásárlásán, a szenteknek tett adományokon és ígéreteken, valamint szentelt víz fogyasztásán keresztül vezet az út. Az indiánok szerint viszont az alkalmi szexuális viszony meggyengíti a jaurét, amely így könnyű zsákmányává válik a rosszindulatú, betegségeket hordozó jainak. Az így megváltozott jaurénak csak a sámán által alkalmazott gyógymód adhatja vissza elvesztett erejét.

8 A szóban forgó tilalom - legalábbis szigorúsága révén - arra a tilalomra emlékeztet, amelyik minden társadalomban a túlságosan közeli, vérfertőző kapcsolatokat sújtja. Valójában azonban annak éppen a szimmetrikus ellentéte, hiszen ebben az esetben túlságosan távolinak tartott kapcsolatokról van szó. Mindkét csoport számára e tilalom jelöli ki az exogámia végső határait, amelyek egybeesnek a két etnikum határaival. Gyakorlatilag kizárja, hogy bármelyik csoport tagjai házasság útján szerezzenek szövetségeseket a másik csoportban. Ebben a vonatkozásban érdemes felhívni a figyelmet a két nép szexualitásfelfogásának egy közös jellegzetességére. A szexualitást mindkét közösség tagjai változékony, bizonytalan terepnek tekintik, amely tele van látens ellenségeskedéssel, és képes megfosztani az embert biztonságérzetétől. Ez a felfogás vetül ki a házassági kapcsolat területére, amelynek alapja két Ego tartós és nyilvános szexuális viszonya; mindkét csoport tagjai tisztában vannak vele. milyen ingatag lehet a pár helyzete a két rokonság között. Ennek megfelelően a rokoni kapcsolatok rendszerében mindkét nép nagyobb szimbolikus jelentőséget tulajdonít az egyenes ági leszármazásnak és a vérrokonságnak, mint a házassági viszonynak. Ily módon a túlságosan távolinak tartott interetnikus házasságokban rejlő társadalmi és természetfeletti veszély tulajdonképpen csak fokozza azt a kockázatot, amely a házassághoz mindkét nép felfogásában egyébként is társul. A nők interetnikus cseréjének tilalma nyomán kialakult hézagot tölti ki a komaság katolikus eredetű köteléke. A két csoport között általánossá vált rituális kapcsolatról van szó, amely szülők és keresztszülők között jön létre emberá gyermekek keresztelése alkalmával. Az ilyen keresztszülői viszonyt ennek megfelelően akár a házassági kapcsolat „szimbolikus pótlásának" is tekinthetjük. A kapcsolatot létrehozó szertartás során egy fekete pár keresztel meg egy indián gyermeket. A keresztelés történhet a feketék lakóhelyén, valamelyik közös vallási „ünnep" alkalmával, amikor az indiánok is ott tartózkodnak, de olyankor is, amikor a fekete családok az irtásokon vagy a folyó menti aranymosó telepeken dolgoznak. Az ilyen ke-