Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

LOSONCZY ANNA: Az interetnikus tér. Reprezentáció és csere feketék és emberá indiánok között

Az emberá indiánok ugyancsak átvették a feketék nyelvéből a Doctores kifejezést: a társadalomnak azokat a fehér tagjait jelölik vele, akiktől orvosi vagy vallási célú látogatások, illetve népszámlálások alkalmával ajándékokat kapnak, anélkül, hogy bármivel tartoznának cserében. A feketék ebben az értelemben köztes helyzetet foglalnak el a Doctores és az egyéb, folyók mentén élő rokon népcsoportok között. Mindkét csoport magasabb rendűnek tekinti magát a másiknál, amelyhez egyfajta átmeneti állapotot rendel állati és emberi között. A másik csoport irányában táplált érzéseinek alapeleme a bizalmatlansággal kevert megvetés, amelyhez valami nehezen megfogható elnézés társul. A gyakorlatban azonban a viszony végső soron kiegyensúlyozott, s szimbolikus szinten az érintkezést megmerevíti és ritualizálja a komaság rituális rokoni kapcsolata. A korlátozott kapcsolat eszköze: az interetnikus nyelv Gyakorlatilag nem létezik olyan fekete,

3 aki beszéli az emberá nyelvet, és eltekintve néhány olyan fiataltól, aki saját közösségétől távol tanult, a közelmúltig olyan emberá indián sem akadt, akinek a spanyoltudása meghaladta volna a szomszédságban élő feketékkel folytatott mindennapos kommunikációhoz szükséges szintet. Általában véve az indiánok a feketékkel fenntartott kapcsolatok révén sajátítják el a spanyol nyelvet, bár e chocoano dialektusból nem vesznek át és nem is használnak mindent. A spanyol szavak szemantikai mezejét kitágítják, s a használt szókincs és nyelvtani szerkezetek egy olyan közös nyelvet eredményeznek, amelyet a két csoport kizárólag az interetnikus kommunikáció céljára használ.

4 E nyelv legfőbb jellemzője - amely szembeállítja mind a feketék nyelvével, mind az emberá nyelv fejlődésének újabb irányával - figyelemre méltó, minden beszélőre kiterjedő egységessége: hiányzik belőle a polimorfizmus, a beszéd egyéni megszemélyesítése és az újítás.

5 Az embernek az a benyomása, mintha e szabályrendszer - amely ellentétben áll a két csoport saját nyelvének plaszticitásával - minden egyes interetnikus kijelentés számára felcserélhető beszélőket teremtene, minden egyéni jelleget kitörölve a viszonyból. Az indiánok átvesznek egyes fonológiai változtatásokat, amelyek a fekete dialektust jellemzik, s maguk is idéznek elő újabbakat, amelyek az emberá és a spanyol nyelv közötti különbségekből adódnak. A spanyolul használt lexikális elemek: a cseretermékek nevei, a számok a pénz számlálásához, a hónapok és napok nevei, a természet alapvető részei (folyó, erdő, forrás, mellékfolyó, folyó felső és alsó folyása, eső, áradás, apadás, víz), bizonyos általánosan ismert, enyhébb betegségek gyógyítására szolgáló gyógynövények nevei, a legismertebb házi- és vadászott állatok nevei, az olyan vallási terminusok, amelyeket a feketék az emberá gyermek keresztelése során használnak, úgy mint Isten, Szűz, Atya, Fiú, Szentlélek, Ördög, szent, de amelyek használatától az indiánok egyébként tartózkodnak, végül a rokoni kapcsolatok bizonyos fogalmai (család, nő, gyermek, sógor, fivér, nővér, anya, apa). A szókincsből csaknem teljesen hiányoznak a jelzők és a határozók, ami pedig a használt állítmányokat illeti, ezek értelme általában szélesebb, mint a feketék spanyol dialektusában. Számuk viszonylag alacsony, s alapvetően a különböző munkákra és helyváltoztatásokra vonatkoznak. Mivel az egyetlen használatban lévő igealak a gerundium, ennek szemantikai következménye az alany személytelensége és egyfajta időbeli meghatározatlanság, a cselekmények ismétlődése: mintha a