Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)
LOSONCZY ANNA: Az interetnikus tér. Reprezentáció és csere feketék és emberá indiánok között
„ Libres" és „Cholos" E két fogalom jelöli ki a feketék önmagukról, illetve az indiánokról alkotott képének szemantikai mezejét, amelyen a két csoport közötti verbális érintkezések zajlanak. A Libre ('szabad') terminus közvetve egy olyan rabszolgamúltra utal, amelyről egyébként soha nem beszélnek, és amely a jelekből ítélve teljesen eltűnt a feketék kollektív emlékezetéből; maga az önazonosító lexéma fekete-kolumbiai eredetűnek tűnik. A cholo ezzel szemben az Andok vidékén mindenütt általánosan elterjedt: a legkülönbözőbb őslakos etnikai csoportok jelölésére szolgál, minden esetben megvető értelemben. Esetünkben a feketék ezzel a szóval jelölik általában az indiánokat. A másik lexéma, amellyel a kolumbiai feketék önmagukra utalnak, a cristiano ('keresztény'), gyarmati eredetű; az ellentéte, a pagano ('pogány') az indiánokat jelöli. Ebben az esetben a különbség vallási köntösben jelentkezik. Ezzel szemben a Moreno ('barna') a bőrszín alapján határozza meg a kolumbiai feketéket, ennek ellentéte viszont a Blanco ('fehér'): nem létezik ugyanis olyan lexéma, amely bőrszín alapján utalna az indiánokra. A kolumbiai feketék a fehérek társainak tekintik magukat az indiánokkal szemben, s e „szövetség" kifejezésére ugyancsak egy gyarmati eredetű kifejezést használnak: racionales ('értelmesek'). Eszerint a feketék és a fehérek megkülönböztető jegye az értelem, amellyel az indiánok nem rendelkeznek; utóbbiakat egyértelműen bárdolatlanabb, civilizálatlanabb csoportnak tekintik. A magasabb társadalmi állású fehérek neve Doctores, míg a nem kolumbiaiakat a Misters (az angol misterből) szó jelöli. Az emberá indiánok a feketéket a chipaima névvel jelölik: paima jelentése „fekete", a chi pedig birtokos névmás, amely az egyes szám mindhárom személyében megegyezik. Ebben az esetben tehát a bőrszín a másik csoport érzékelésének meghatározó eleme. Az indián állatmesékben azonban a feketéket hol a fekete majommal, hol a nagy fekete nyúllal azonosítják, melyek a csúnyaságot, illetve a groteszket jelképezik. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mivel az önmagukat jelölő Emberá terminus éppen „emberi lény"-t jelent. A feketét eszerint a bőrszínéhez és az erdő szélének állataihoz társítják, amelyek nem tartoznak a vadászott állatok közé: mintegy átmenetet képeznek a háziállatok és a vadak között. A másik etnikai csoport tagjait a chi birtokos névmás (enyém, tied, övé) kapcsolja az emberek (Emberá) emberi világához. Az interetnikus verbális érintkezések során ugyanakkor csak a Libres és Cholos terminusokat használják. Utóbbi az indiánok nyelvébe is beépült, s arra szolgál, hogy önmagukra utaljanak vele idegenekkel beszélvén; ezzel természetesen elvesztette megvető mellékzöngéjét. A jövevényszó lehetővé teszi, hogy idegenek előtt ne kelljen kiejteniük népük tulajdonképpeni nevét. 1 Maguk között beszélgetvén, az emberá indiánok természetesen gyakran utánozzák a feketék mozdulatait és beszédét, akiket ügyetlennek, nevetségesnek, tudatlannak és csúnyának tartanak. Ez persze fordítva is igaz: a másik csoport őket tekinti csúnyának és tudatlannak, mert nem hisznek Istenben, nem úgy öltöznek, mint a keresztények, és állandóan az erdőben kódorognak. Ugyanakkor a feketék elismerik, hogy az emberá indiánok magasabb rendű tudással bírnak „az ördögi dolgokban", s e tudás szüntelenül nyugtalanítja és izgatja őket. 2 Másfelől viszont „barbár" dolognak tartják a gyakori interetnikus villongásokat, amelyek nemritkán a kicsiny „közösségek" felbomlásához vezetnek.
