Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

TÓTH G. PÉTER: Szexháború? Avagy férfiak és nők konfliktusa a magyarországi boszorkányperekben

zött 12 tanú jutott, I 65 I -1 700 között ez a szám 7, I 70

1 -1 75 I között szintén 7, I 751 1800 között 8 fő volt a tanúk átlagos száma egy-egy gyanúsított esetén.) A tanúk számának fokozatos csökkenése párhuzamos volt azzal a tendenciával, hogy az egyre kevesebb számú tanút egyre részletesebben kérdezték ki, illetve az egyre kevesebb számú tanú egyre részletesebb elbeszéléssel szolgált a bizonyítási eljárásban (Katona 1977:129). Azt, hogy valóban milyen szövegeket mondtak el - mennyire volt az a szöveg tömör a 17. században, és részletező a 18. században -, természetesen már nehéz lenne rekonstruálni, de az elbeszélések strukturáltságában történt változás és a tanúk számának csökkenése mindenképp jelzi a tanúvallatási metódus megváltozását. A bíróság vagy a kihallgatást végző személy a Personaliákban a tanú nevét, korát, lakóhelyét, vallási és rendi állását, hivatását, a felekhez fűződő rokoni kapcsolatát, a per kimenetelére vonatkozó érdekeltségeket kérdezte meg. ATripartitum a II. Rész. 27. cím 1-10. §. alatt rendelkezik a tanúvallatás eszközlésének módjáról (Werbőczy 1896:288291.). Ez a rész öt feltételt szab a szabályos tanúvallatást végzőknek: a szabadságot, az életkort, a módot, az állapotot és a hittételt.

7 A bírósági gyakorlatban a tanúknak feltett personalis kérdéseket a jegyzőkönyvekben nem fogalmazták meg. Ezeknek a kérdéseknek a jelenlétére csak az vall, hogy minden tanú neve mellett szerepelt annak életkora, társadalmi státusa, lakhelye, nők esetén családi állapota és a tanú bírósági hittétele. A personalis kérdések irányulhattak azonban a gyanúsított személy jobb megismerésére is. Ezáltal azonban a tanúk személyes körülményeire is rákérdezhettek. A boszorkányperek elemzése után a következő kép rajzolódik ki előttünk a bírósági joggyakorlatról és a personalis kérdésekre adott válaszokról. A tanúk nemi aránya két és fél évszázad pereinek összehasonlítása után azt mutatja, hogy nagyjából ugyanannyi női tanút hallgattak ki, mint férfit. Az I : I -es arány a I 7. században egy kicsit a férfiak, a 18. században pedig inkább a nők felé tolódott el. Vagyis a 17. században egy-egy gyanúsított perében átlagosan több férfit hallgattak ki, mint nőt, a 18. században viszont fordítva. [Példa: 1551-1600 között 2 férfi tanúra 3 női tanú (érték 1,5); 16011650 között I férfi tanúra I női tanú (érték0,9); 165 l-l 700 között I férfi tanúra I női tanú (érték 0,8); I 70 l-l 750 között 2 férfi tanúra 3 női tanú (érték 1,2); 1751-1800 között 2 férfi tanúra 3 női tanú jutott (érték 1,3).] A női boszorkányok ellen valló női tanúk száma nagyjából ugyanannyi volt, mint a férfi tanúk száma: vagyis a női boszorkány ellen valló tanúk 47 százaléka nő, 53 százaléka pedig férfi volt. Ugyanez az arány a férfi boszorkányok esetén azonban már módosul. A férfi boszorkány ellen valló tanúk 63 százaléka volt férfi, és csak 37 százaléka volt nő. Ez az aránykülönbség már jelzi, hogy a boszorkányság vádjával gyanúsított és perbe fogott személyek esetén más típusú konfliktusokat és hiedelmeket kell keresnünk akkor, ha a gyanúsított férfi, és más típusút, ha nő. Térjünk át a personalis kérdések másik csoportjára, vagyis a tanúk életkorára. Bár Werbőczy a Hármaskönyvben arra tesz javaslatot a joggyakorlóknak, hogy fiatalkorúakat tanúként nem célszerű kihallgatni, a gyakorlatban számos példa akad arra, hogy tizenéveseket vallomásra bírtak. A 18 éves kor alatti tanúk száma a Kleio-adatbázisban szereplő 510 per feldolgozása után I 13 nő és 24 férfi, összesen 137 fő volt. Ez a szám az összes tanú 2 százaléka. A 18 év feletti felnőtt tanúk közül 3014 volt férfi és 3287 volt nő, összesen 6301 fő. Ez a szám az összes tanú 92 százaléka. Az öregkorú tanúk közül 270 volt nő, és I 14 volt férfi, összesen 384 fő. Ez a szám az összes tanú 6 száza-