Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

SZÍJÁRTÓ ZSOLT: Egy konfliktus etnográfiája: „laikusok" és „szakértők" vitája az ófalui atomtemető kapcsán

láttuk - szinte teljesen egybeolvadt a politikai hatalommal, berendezkedéssel, annak egyik fő szimbólumává vált. Ez a konfliktusértelmezés és a belőle logikusan következő cselekvésmód nem ismeretlen a technikai beruházások körüli vitákat elemző kutatásokban: a „szakértők", az adott létesítmény mellett érvelők álláspontja szerint a szélesebb nyilvánosság, a „laikusok" egy adott kérdésben a tudományos ismeretek popularizálódása révén tájékozódnak, s alakítják ki nézeteiket. Peter Sandmann a „hazárd" (Sandman 1988:

1 63-1 68) fogalommal írja körül a szakértők nézetrendszerét a laikusok információfeldolgozási módszerével kapcsolatban: eszerint a tudományos ismeretek, miközben a laikusok elsajátítják őket, számtalan torzulásnak, módosulásnak vannak kitéve. Az okok közé sorolható egyebek mellett a tömegkommunikációs eszközök működésmódja, az ellenzők tevékenysége és a lakosság hibás, tévedésekkel teli recepciója (Peters 199

1:29). E felfogás alapján a laikusok által megkonstruált nézetrendszer egy létesítmény vagy technológia veszélyességéről a szakértők által rögzített, egyedül helyes elképzelések - szándékos vagy önkéntelen eltorzításaként értelmezhető. Ez a szituációdefiníció H. P. Peters egyik tanulmánya alapján a következőképpen modellezhető (Peters 1991:16). Problémák Következmény Végeredmény a) a tömegkommunikációs a lehetséges előnyök az elfogadás krízise eszközök manipulációja és hátrányok téves észlelése b) a nyilvánosság elutasító magatartása c) a szakemberek és a nyilvánosság közötti kommunikáció zavara A PAV döntéshozóinak interpretációjában a konfliktus e szakaszában az adott technológiák/létesítmények elfogadásáról van szó, azaz a vitákban, az összecsapásokban valójában az elfogadás krízise fejeződik ki. A PAV mérnökei szerint a laikusok, az ófaluiak helytelen beállítódása mögött információhiányból fakadó félreértések, hibás értelmezések rejtőznek. Ebből fakadóan egyszerűen képtelenek belátni az adott létesítmény biztonságosságát, félreismerik az atomtemető lehetséges előnyeit és hátrányait. A laiku sok „hibás értelmezéseiért", téves elképzeléseiért elsősorban a tömegkommunikációt tették felelőssé, hiszen manipulálja, félrevezeti a lakosságot, ráadásul az egész technológiát rendkívül kedvezőtlen színben tünteti fel. A laikusokkal való kapcsolattartás, a „helyes" ismeretek közvetítésének nehézségeit két további tényező is fokozza: egyrészt, hogy a nyilvánosság rendkívül rosszul tájékozott, nagyon kevés és felületes ismerettel, természettudományos tudással rendelkezik azon a területen, amelyre a PAV egész érvrendszere felépül, s ezért az egyes argumentumokkal a címzettek nem tudnak mit kezdeni.'

9 Másrészt az, hogy a szakértők, a mérnökök - akik grafikonok, számok, rajzok segítségével próbáltak racionális érveket megfogalmazni az atomenergia, illetőleg az atomtemető mellett - egyszerűen képtelenek arra, hogy a szakmai ismereteket lefordítsák egy, a laikusok számára is érthető nyelvre. Mindebből egyenesen következik, hogy a probléma lehetséges megoldását a PAV abban látta, ha „megfelelő" emberek „adekvát" és „torzításmentes módon" ellátják a lakossá-