Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)
SZÍJÁRTÓ ZSOLT: Egy konfliktus etnográfiája: „laikusok" és „szakértők" vitája az ófalui atomtemető kapcsán
gyobb nettó hasznot. A döntéshozók számára e perspektíva úgy jelent meg, mint egy „természetes", megkérdőjelezhetetlen álláspont, s fel sem merült számukra, hogy esetleg léteznek másfajta, alternatív jellegű perspektívák (Peters 1994), illetőleg az, hogy az e perspektíva melletti döntésben is találhatók implicit értékszempontok (Mazur 1983). E nézetrendszer szerint léteznek biztos, tudományos eszközökkel rögzített „kapaszkodók" - adatok, mérések, arányszámok -, melyek segítségével meg lehet állapítani a létesítmény veszélyessége és várható haszna közötti, elfogadható arányszámot, léteznek olyan gazdaságossági számítások, amelyek alapján ki lehet számítani a kiválasztott terület kutatására fordítható összeg optimumát. Ebből következőleg az érvelés különböző szintjein nagy hangsúlyt kapott az „ésszerű ráfordítás" fogalma, az „abszolút" és a „relatív" közötti dichotómia. Az általános elvek szintje Az általános elvek szintjén a PAV érvelése a veszély és a kockázat fogalmai körül forgott; sok láthatatlan szállal kapcsolódott az 1960-as évek végének és 1970-es évek elejének „kockázatra", „veszélyre" vonatkozó, főként formális-normatív szempontokat érvényesítő szakirodalmához (Starr 1969). Ezen az általános szinten kiindulópontként az adott tevékenység haszna és a vállalt kockázat közötti - általuk „indokoltság elveként" emlegetett - összefüggés szolgált; azaz a „pozitív nettó haszonnak" nagyobbnak kell lennie a vállalt kockázat mértékénél. Ugyanakkor, amikor a PAV kockázatról, veszélyről beszél, ezzel egy önmaga számára veszedelmes szellemet szabadít ki a palackból: saját tevékenységének bemutatásakor ez válik a döntő, meghatározó ismérvvé. 16 A kockázat értékelésére vonatkozó, korai irodalomból jól ismert módon hoztak fel példákat az atomenergiához kapcsolódó kockázatok számszerűsítésére, kiszámításának módjára, az adott tevékenység haszna és veszélyessége közötti arány meghatározására, s ennek megfelelően argumentációs rendszerük egyik alappontja szerint a társadalom kockázattűrő képessége egy tevékenység kapcsán 10 4 . Tehát az a tevékenység még elfogadott egy társadalomban, melynek következtében 10 000 ember közül I hal meg egy évben. Ugyanakkor egy atomerőmű jelentette kockázat - a küszöbdózissal rendelkező hatásokon kívül - csak valószínűséggel állapítható meg. 17 A különböző nemzetközi szervezetek által kiszámolt küszöbdózis a PAV hivatkozásainak egyik leglényegesebb eleme; ez szolgál tevékenysége, illetőleg biztonságossága mértékének. Innen kiindulva a PAV döntéshozói számára mindvégig értelmezhetetlen volt a lakosság vonakodása az atomenergiától, mely ezen a kockázati skálán nagyon jó helyet foglal el, azaz biztonságos energiaforrásnak számít. Nem értették, miért félnek az emberek a nukleáris sugárzástól, holott a háttérsugárzás során mindenki többszörös értéket kap, mint az atomtemető közelében lakók. Az általános elvek szintjéhez tartozik egy másik, a konfliktus során többször előkerülő probléma, amit a PAV brosúrái „optimalizálási elvnek" neveznek, s ami már kicsit átvezet bennünket a lehetséges kockázatokkal szembeni védekezés területére. A PAV érvelése mind az atomtemető, mind az atomerőmű esetében - a kockázat-hasznon perspektívának megfelelően - abból indul ki, hogy a kockázatos tevékenységek kapcsán tökéletes biztonság egyrészt soha nem érhető el, másrészt nagyon drága volna. Mind-
