Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

SZÍJÁRTÓ ZSOLT: Egy konfliktus etnográfiája: „laikusok" és „szakértők" vitája az ófalui atomtemető kapcsán

Mivel ez a jogi lehetőség a nukleáris hulladéktemető létesítésére kiszemelt terület (geológiai, hidrogeológiai, építészeti) alkalmasságával függött össze, ennek megfelelően a konfliktus tartalma is eltolódott. Míg korábban az ismeretterjesztő előadásokon és a tömegkommunikációban is az érvelés kiindulópontjaként elsősorban a döntéshozatali eljárás anomáliái szolgáltak (az emberek is ehhez tudtak leginkább hozzászólni, különösebb szakmai ismeretek nélkül is megítélhető problémáról lévén szó), ettől kezdve egyre nagyobb szerepet kaptak a terület geológiai, hidrogeológiai, szeizmológiai stb. alkalmasságát firtató kérdések. Mindez szükségszerűen a szakmai dimenzió erőteljesebb megjelenéséhez vezetett, s az ófalui oldal nagyon korán belátta, hogy ezekben a kérdésekben csak szakemberek képesek hitelt érdemlően állást foglalni. A konfliktus környezetében egy másik fontos változás is történt: az ófaluiak az egyik tájékoztató előadás után, heves indulatok közepette - „közfelkiáltással", mondja az események egyik részese - elhatározták a Mecseknádasdi-Ófalui Tájvédelmi Egyesület megalakítását. Ezt a lépést az tette szükségessé, hogy az a néhány tevékeny emberből álló csoport, amely kezdettől fogva „vitte az ügyet", úgy érzékelte, hogy az atomerőművel mint intézménnyel szemben a falvak érdekében a továbbiakban már nem tud magánszemélyként hatékonyan fellépni, ezért meg kell teremteni működésük jogi kereteit. A tiltakozók számára szükségessé vált egy olyan szervezet létrehozása, amelyet jogi személyként a PAV elfogadna tárgyalópartnernek. így került sor 1988 tavaszán - az országban a frissen megszületett egyesületi törvény nyomán az elsők között - az egyesület bejegyzésére.

13 A fordulópontot jelentő márciusi falugyűlés a PAV értelmezése szerint már a harc jegyében zajlott. Először is azért, mert - eltérően a korábbi alkalmaktól - ide a PAV képviselői már nem kaptak meghívót, de mivel tudták, hogy mi szerepel a gyűlés napirendjén, megjelentek a fórumon. Szó sem volt már a korábban megszokott joviális, baráti légkörről, - ahogy fogalmaztak-egy „tiltakozó hadjárat" kellős közepén találták magukat. A tét növekedését mutatta, s a PAV részéről mindenképpen újdonsága az eseménynek, hogy nagyon tudatosan készültek rá. Nemcsak a már „megszokott" csapat vett részt a gyűlésen, hanem jelen voltak a vezetők is. Közvetlenül bekapcsolódott a nukleáris igazgató, aki az adott szervezeten belül a legmagasabb szinten képviselte a hulladéktároló ügyét, megjelent a tervezővállalat, az ERŐTERV igazgatója, s a konfliktus során először képviseltette magát az Ipari Minisztérium, főosztályvezetői szinten. Ugyanakkor ezek az új emberek is a korábban már kudarcot vallott műszaki érvelést próbálták alkalmazni, a létesítmény műszaki adatairól, az engedélyeztetési eljárás procedúráiról beszéltek. Újra szóba került a kompenzáció kérdése, ezzel kapcsolatban tartották magukat a korábbi elvekhez, továbbra sem ígértek semmit, csökönyösen ragaszkodtak a vezérigazgatói állásponthoz. „Teljes csőd" - mondja az egyik interjúalany. A falugyűlés kiemelt helye a PAV számára arra is visszavezethető, hogy ezen a falugyűlésen a „főnökök" szerepeltek (le), az ő produkciójuk még gyengébbre sikerült, mint korábban a beosztottaké („azóta is rotyogunk ezen, mert vissza szoktunk emlékezni" - mondja a korábbi menetekben is részt vett osztályvezető). A falugyűlésen központi helyre került a kijelölt terület alkalmasságának a kérdése mint az a pont, ahol a vita pró vagy kontra eldönthető. Mivel a kutatásokat a PAV által felkért és megbízott szakértők végezték, s az ő tevékenységükkel kapcsolatban többször elhangzott az egyoldalúság, bizonyos kedvezőtlen adatok figyelmen kívül hagyásának