Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

SZÍJÁRTÓ ZSOLT: Egy konfliktus etnográfiája: „laikusok" és „szakértők" vitája az ófalui atomtemető kapcsán

A konfliktus e szakaszának jellemzői A következőkben a konfliktus mind időben, mind a történtek jellegét tekintve jól körülhatárolható, kezdeti szakaszával foglalkozunk, amelynek (utólag rekonstruált és rögzített) kiindulópontja az I 987 kora tavaszán, a PAV által szervezett rendezvény, ahol az ófaluiak először szereztek tudomást a PAV terveiről, zárópontja pedig az I 988. március 7-i ófalui falugyűlés. Ez a szakasz az 1987 májusa és 1988 februárja közötti bő fél évet öleli fel, amikor az atomhulladék-tároló megépítése körüli helyzet a következőképpen festett: a PAV mint beruházó rendelkezett egy számos szigorú feltételt tartalmazó - a Baranya Megyei Tanács (továbbiakban: BMT) által kiállított-területfelhasználási engedéllyel, melynek birtokában a kijelölt területen elkezdhette a kutatásokat. Az Erőmű Tervező Vállalat (továbbiakban: ERŐTERV) I 987 őszére elkészítette a létesítmény műszaki terveit, s a PAV ezzel párhuzamosan engedélyt kért a KÖJÁL-tól mint a döntésre kijelölt hatóságtól az atomtemető létesítésére. Nagyon fontos ez az időpont, ugyanis a létesítési engedély kiadása előtti pillanat volt az utolsó alkalom, amikor még a siker reményében fel lehetett lépni a tervezett létesítmény ellen; ennek birtokában az atomerőmű akár másnap megkezdhette volna az építkezést. A konfliktus ebben a szakaszban hagyta el a minisztériumi értekezletek, szakmai zsűrizések, vállalati megbeszélések félnyilvános szféráját, s kapott az ófaluiaknak, valamint a tömegkommunikációs eszközöknek köszönhetően országos nyilvánosságot. E bő fél év történéseinek egyik sajátossága, hogy az események színhelye (egyetlen, de fontos kivételként egy a Magyar Nemzetben megjelent újságcikket kell megemlítenünk) főként valamilyen közösségi, csoportos jellegű, nyilvános megmozdulás: falugyűlés, népfőiskolai előadás, ismeretterjesztő rendezvény volt. A PAV döntéshozói, az atomtemetővel foglalkozó különböző szakemberek először kerültek közvetlen kapcsolatba a telephelyként kiszemelt falu és környéke lakosságával, illetőleg az általuk létrehozott társadalmi szervezetekkel. Először jelentek meg a PAV döntéshozói számára is érzékelhető módon a „laikusok". A szóba kerülő témák alapján ketté lehet választani ezeket az eseményeket: míg az időszak elején inkább az ismeretterjesztő előadások, illetőleg az egyes gyűléseken belül az ismeretterjesztő részek voltak túlsúlyban, később ezek fokozatosan visszaszorultak, s velük szemben inkább a kritikai észrevételek, illetőleg a különböző vitatott kérdések tárgyalása dominált. A hangulatuk is ennek megfelelően változott: a valamennyire barátságos érdeklődést egyre inkább felváltotta az indulatos, vádaskodásoktól kísért, nyílt ellenségeskedés. Ha végigtekintünk ezeken a gyűléseken, akkor úgy tűnik, mintha ezek egy kommunikációs spirál mentén rendeződnének el: egyre nagyobb érdeklődés övezte őket, a viták egyre foTÓbb hangulatúakká, kiélezettekké váltak. Mar a legelső, még ismeretterjesztő előadáson is sok kérdést tett fel a hallgatóság, de ez a szokatlanul élénk érdeklődés a későbbiekben a sajtó és a megyei, minisztériumi vezetők jelenlétében csak fokozódott. Mindez a laikusok és kívülállók számára is jól mutatta, hogy itt többről van szó, mint egyszerű falugyűlésekről, ismeretterjesztő előadásokról. Ezeknek az alkalmaknak az egyik fő sajátosságát az jelentette, hogy a konfliktusbeli szerepeket előre definiálták, szinte azonnal megkonstruálódott egy szimbolikus tér:

2 az egyik oldalon ott állt a két (a későbbiek során egyre növekvő számú) kívülről jött, teljesen más nyelvet beszélő, idegenként viselkedő előadó, a másik oldalon pedig látszatra