Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

TÓTH G. PÉTER: Szexháború? Avagy férfiak és nők konfliktusa a magyarországi boszorkányperekben

kező megállapításokra késztették: I. a boszorkányüldözés a benne részt vevő szereplők szemében is nőüldözésnek, a nemek közti harcnak, szexháborúnak tekinthető; 2. a boszorkányüldözést indukáló társadalmi feszültségek a nők társadalmi státusával, mégpedig peremhelyzetével voltak kapcsolatosak; 3. a modern orvoslás megjelenése a férfi orvosok előretörését, harcát jelentette a bábák és gyógyítóasszonyok ellen. Ez a harc pedig a boszorkányüldözésben valósult volna meg.' Jelen tanulmány arra tesz kísérletet, hogy megpróbál reagálni néhány feminista történész boszorkányüldözéshez kapcsolódó tézisére, majd kísérletet tesz a boszorkányperek tanúvallomásai eltérő elbeszélő struktúráinak felvázolására. A dolgozat feltesz egy hipotetikus kérdést, hogy vajon kimutatható-e a különbség a férfiak és a nők elbeszélő struktúrái között. A per Pócs Éva a Miért nők a boszorkányok? című tanulmányában részletesen kitért azokra a feministák által felvetett problémákra, amelyek a boszorkányüldözés teológiai és jogi vonatkozásait egyfajta nőellenességhez kötötték (Pócs 1998). Részletesen elemezte a népi hiedelmek, valamint a demonológiai irodalom boszorkányképét, és megállapította, hogy a boszorkányvádak létrejöttében a férfi-nő konfliktus, a nemek közti ellentét inkább másodlagos tényezőnek tartható. A „közösség női szerepei", a „mindennapi élet döntően női szférája" és a „nőközéppontú boszorkánymitológia" együttes hatása nyomatékosítja a boszorkánysztereotípia női oldalát, és növeli a női „állandó" boszorkányok számát. A középkori pönitenciális könyvekben, valamint a boszorkányüldözés korai szakaszához köthető demonológiai traktákban a nők „fő bűnei" között szerepelt a boszorkányság, a varázslás, később pedig - a 15-16. században - az ördöggel való szövetségkötés és a sabbath. A boszorkányüldözők leghírhedtebb demonológiai traktája, a Malleus Maleficarum olvasásakor a szexuális vétkek széles skálája tárul elénk, amelyeket a boszorkány követhet el az ördöggel. Ahogy Cohn ( I 994), Karlsen (1987) és rájuk hivatkozva Pócs Éva ( I 998) is megállapítja, a demonológiai trakták által aprólékosan kidolgozott „bűnhierarchiák"

2 szexuális vétkeinek összeállításából is megrajzolható lenne „a magányos öreg nő mint boszorkány sztereotípiája". Ezek a sztereotípiák főként nőként határozták meg a boszorkányt. Pócs Éva szerint az üldözés okai közt azonban nincs nőspecifikus boszorkánytulajdonság megfogalmazva, mint például a keresztény hit elhagyása, az ördögimádás és az ördögszövetség, hiszen ezeket a férfiak esetében is feltételezték. „Az üldözés ennek értelmében nem tekinthető nőüldözésnek, hanem bármely nembéli eretnekek felszámolására hivatott akciónak." Ebből következik, hogy a „keresztény egyház nőgyűlölete elsősorban szexualitásellenesség"(Pócs 1998:138). Ezt az állítást támasztja alá az a „laikus" teológiai elképzelés is, mely szerint a nő nem is ember. Ez utóbbi gondolat élénken foglalkoztatta a 17-18. század egyes gondolkodóit,

3 de a „hétköznapi" embereket is. Érdekes esetről számol be ezzel kapcsolatban Bónis György 1962-ben publikált könyvében. Egy mészárost bigámiával vádolt a budai városi bíróság. A vád azon a levélen alapult, melyet Mannheim városa küldött. Ebben az