Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

VIDACS BEA: Futball és gyarmatosításellenesség Kamerunban

Ez utóbbi hozzászólás már mutatja, hogy a Bonjour l'Amérique című rádióműsor hallgatóinak reakciói túlmennek az egyszerű nacionalizmuson, és erős gyarmatosítóellenes felhangjaik vannak. Még azok az emberek is, akik szükséges rossznak tekintik a külföldi edzőket, el akarják kerülni a francia jelenlét gyarmati örökségét, amint egy másik hallgató is sommásan kifejezi: már Henri Michel választásának a puszta ténye is olyan, mintha... Afrika újragyarmatosítása lenne." (1994. június 29.) Ezek az érzelmek olyan kijelentésekben teljesednek ki, amelyek már teljes mértékben gyarmatosítóellenesek. E megjegyzések fejezik ki a legerősebb franciaellenességet, lényegében azt állítva, hogy annak a ténynek a fényében, hogy Franciaország képtelen volt kikerülni a világbajnokságra, illúzió lenne, ha a kameruniak úgy gondolnák, hogy egy francia győzelemre vezetné a kameruniakat. Egy nő, aki levelet vitt be a stúdióba, megadja az alaphangot hozzászólásához, amikor ezzel kezdi: „ 1960 és még régebb óta ezek a franciák nem akarták nekünk megadni a függetlenségünket, de mi megszereztük a vérünk árán." Elutasítva Henri Michelt, kicsit később így folytatja: „Azt akarjuk, hogy a saját ügyeink saját kezünkbe kerüljenek!" (1994. július 2.) Mások ennél is messzebb mennek megnyilatkozásaikban, felvázolva egy valóságos összeesküvés-elméletet. A következő hozzászólás egy francia nyelvű férfitől származik, akitől feljebb idéztem azt az állítást, mely szerint a külföldi edzőkből hiányzik a szükséges hazafiasság. így folytatja: „Vizsgáljuk meg Henri Michel esetét. Ez egy francia. Tudjuk, hogy Franciaországot kiverte Bulgária. Nem tudom, hogy Henri Michel hogyan tudta szíve mélyén azt akarni, hogy valamit tegyen a... [rossz a vonal] szívvel-lélekkel. A fehér ember azt mondja magában, hogy a niggerek, hogy a niggerek nem tudnak soha fejlődni..." (1994-június 29.) Egy másik hallgató, a kérdést a nemzetközi politika kontextusába helyezve, még tovább megy, és úgy írja le Kamerun francia edzőjét a létfontosságú Kamerun-Oroszország meccs alatt, mint aki különleges küldetésben volt, abból a célból, hogy Kamerun tekintélyét aláássa. így nyilatkozott: „Fel akarnám hívni a kameruniak figyelmét arra, hogy mi is történik a nemzetközi porondon. Láttuk, hogy a nagyhatalmak mindent bevetnek, hogy a felemelkedőben lévő hatalmakat megingassák... Úgy gondolom, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy Kamerun, ugyebár, a világ futballnagyhatalmai közé kezdett számítani... nem szabad elfeledkeznünk ezekről a kisded játékokról. Tehát világosan látom, hogy ha jól megnézzük Henri Michel viselkedését ennek a versenynek a során, az intrika i megmutatták, hogy, ugyebár, különleges küldött volt, aki azért jött, hogy csapatunkat destabilizálja ezen a vb-n. Úgyhogy, ha visszaidézzük a Kamerun-Oroszország meccset, látni fogják a kitöréseit, látni fogják elégedett kitöréseit, a szeme villanását, a hozzáállását, amely, ugyebár, olyan volt, mint egy olyan emberé... aki megvolt elégedve, mert végrehajtott egy bizonyos küldetést." ( I 994. július 3.) Ezek a történetek puszta létükben túlmutatnak a futball aktualitásain, és metaforákká válnak, amelyek a kolónia/posztkolónia kolonialista/neokolonialista hatalomhoz fűződő viszonyáról szólnak. Természetesen lehetetlen megállapítani, hogy van-e valamilyen valóságalapjuk ezeknek a történeteknek, de nem is ez a kérdés. Szimbolikus állításoknak tekintve, ezek a történetek az igazságnak egy másik rétegéről beszélnek, a gyarmati múltról és a neokolonialista jelenről, amikor a hajdani gyarmatosító urak szándékai nem változtak, és nem is változhatnak, mert önérdeken és büszkeségen alapszanak. Úgy vé-