Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)
VIDACS BEA: Futball és gyarmatosításellenesség Kamerunban
A nemzetközi futball mindenütt a világon kiválóan alkalmas arra, hogy nemzeti összefogó, integráló erőként hasson, és ez Kamerunban sincs másként (Clignet— Stark 1974; Flynn 1971 ; Mangan, ed. 1996; Mangan-Holt 1996; Ntonfo 1994a; 1994b). A kameruniak többsége is tudatában van ennek, és beszélgetésekben csakúgy, mint a rádióműsorban, gyakran hallani olyan kijelentéseket, melyek szerint a foci az egyetlen dolog, ami Kamerunt mint nemzetet összetartja. És valóban, amikor a nemzeti csapatról van szó, az emberek hajlandóak félretenni politikai és egyéb nézeteltéréseiket, és legalábbis egy meccs hevében Kamerunnak drukkolnak. Ez a nacionalizmus megnyilvánul a rádióműsor betelefonálóinak hozzászólásaiban is, amikor egy helyi, kameruni edzőt követelnek a nemzeti tizenegy vezetőedzői tisztére. Sokan felhívják a figyelmet arra, hogy vannak kameruni edzők, akik ugyanolyan kvalifikáltak, mint a külföldiek. Arra is emlékeztetik ezek a megszólalások a hallgatókat, hogy a nemzeti csapatot helyi edzők készítették fel a világbajnokságra való kijutásra, és Henri Michel csak ezután vette át a vezetőedzői posztot. Egy angol nyelvű nőhallgató például ezt mondta: a nemzeti csapat olyan emberekkel került be, mint Manga Onguéné és Jules Nyongha [Henri Michel kameruni segédedzői az 1994-es világbajnokságon]. Nem látom át, hogy miért van itt Henri Michel. Nem csinált ő egyáltalán semmit, és ha én lennék a kameruni hatóság... akkor felszólítanám, hogy mondjon le, vagy hogy... hogy mi mondjunk fel neki!" (1994. június 25.) Egy kicsit később így folytatja: hiszem, hogy... itt az ideje, hogy túltegyük magunkat a komplexusainkon, és előszedjük... a saját... a saját embereinket. Amikor bejutottak a döntőbe, ott volt Henri Michel? Nem volt ott. Miért van az, hogy amikor... amikor... amikor bejutunk... nekik... nekik ide kell hozniuk egy külföldit, hogy idejöjjön, és elrontsa a csapatunkat?!" ( I 994. június 25.) Számos hasonló megjegyzés történt, egyesek azt hangsúlyozzák, itt az ideje, hogy a kameruniak intézzék saját ügyeiket, mint például egy marouai férfi (Észak-Kamerunból) egy, az „utca emberével" készített interjú során: „Azt mondom, hogy ha kameruni fútba 11 ról beszélünk, hogy kameruniaknak kellene igazgatni a mi... a mi futballunkat. Mert azt látom, hogy az edzők, akik... a külföldiek, akiket idehoznak Kamerunba, nem tudnak igazán uralkodni a helyzeten. Amikor... amikor nemzeti szintről van szó, még mindig csak a mi edzőink azok, akik el tudnak legalább érni valamit. Amikor a külföldi edzőket idehozzák, nem tudjuk elérni azt az eredményt, amit akarunk. Szóval, hagyják csinálni a magunk dolgát, hogy megláthassuk, hogy mi lesz az eredmény." ( 1994. július I.) Egy másik francia nyelvű hozzászóló még világosabbá teszi a nacionalizmus és a külföldi edzők közötti kapcsolatot: „Láttuk, hogy mire volt Jules Nyongha képes, és a másik... Hát ez az eredmény... igenis [...] mert ha egy nyugatit hoznak ide... akkor az valami, az valaki olyan, akiben nincs hazafiasság." ( 1994. június 29.) A nacionalista érzelmek meglehetősen világosak ezekben a megjegyzésekben, azonban nem minden hozzászólás hibáztatja Henri Michelt. Vannak olyanok is, akik elismerik, hogy Kamerun is hibás, és hogy sok olyan probléma van a kameruni futballban, amely szinte lehetetlenné tette Henri Michel feladatát. Az egyik hozzászóló így fejezte ki ezt a gondolatot: „Nem számít, hogy ki az edző, nem számít, hogy milyen a képesítése, nem három hónappal az esemény előtt kell edzőt keresnie egy olyan országnak, mint Kamerun, amelynek ráadásul még ambíciói is vannak a futball terén." ( I 994. július I.)
