Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

VIDACS BEA: Futball és gyarmatosításellenesség Kamerunban

veztek ki azért, hogy a Legyőzhetetlen Oroszlánokat vezesse. E sorok írásakor, 1998 februárjában, miután a kameruni nemzeti csapat nem szerepelt túlságosan jól (kiesett a negyeddöntőben a Burkina Fasóban megrendezett Afrikai Nemzetek Kupájából, ahol a csapatot egy kameruni edzőhármas irányította), nem volt még világos, hogy a történelem nem ismétli-e meg önmagát, és vajon nem neveznek-e ki egy újabb külföldit a csapat vezetésére kevesebb mint négy hónappal a világbajnokság kezdete előtt. Azóta kiderült, hogy a kameruni állami és sportvezetés nem tudott ellenállni a kísértésnek, és a kameruni csapat a francia Claude Le Roy személyében ismét egy francia edző vezetése alatt került ki a franciaországi világbajnokságra. Ezúttal azonban valamennyire másképp alakultak a dolgok; Le Roynak sikerült megőriznie nimbuszát, erről azonban egy másik publikációban fogok beszámolni. Kamerunban a külföldi edzők rendelkezésére bocsátott lehetőségek és anyagi eszközök messze túlszárnyalják a helyi edzőkéit. Először is a külföldiek jövedelme többszöröse a helyiekének. Ez utóbbiak közalkalmazottak, és mint ilyenek, vezetőedzővé való kinevezésük nem jelent közvetlen anyagi nyereséget számukra, (jóllehet, nyereség esetén bőkezű jutalomban részesülnek. A jutalmak kérdése a kameruni foci fájó pontja, azonban ez a kérdés túlmegy e dolgozat keretein.) Továbbá Kamerunban közismert tény az, hogy a külföldi edzők jóval kedvezőbb körülmények között dolgoznak, mint kameruni kollégáik. Például a külföldieknek rendelkezésére bocsát a kameruni állam egy állami autót azzal a céllal, hogy például tehetségkutató körútra indulhassanak, ami kameruni edző barátaim szerint távolról sem áll a kameruni edzőkre. Az ilyen gyakorlatban rejlő igazságtalanság nem kerüli el senki figyelmét, és a kameruni edzők, csakúgy, mint a nagyközönség, alkalomadtán fel is hívják erre a figyelmet. Az I 994-es világbajnokság alatt a Kameruni Rádió (CRTV) egy hallgatói telefonokra épülő rádióműsort kezdett sugározni Bonjour l'Amérique (Jó napot, Amerika) címmel. A műsort a világbajnokság egész tartama alatt közvetítették, reggelente három és fél órás műsoridővel, és minden délután további két órában, Hi America címmel. Ez utóbbi műsor Kamerun angol nyelvű kisebbségét volt hivatva szolgálni, bár voltak angol nyelvű hozzászólók a reggeli változatban is, és megszólaltak francianyelvűek is a délutáni műsorban. Ez volt az első ilyen jellegű rádióműsor az ország történetében; ekkor nyílt a kameruniaknak először alkalmuk arra, hogy szabadon kifejthessék véleményüket a rádióban, egy nyilvános fórumon. Ez különösen a világbajnokság első heteiben volt igaz. Az emberek megdöbbenéssel és kitörő örömmel fogadták a szólásszabadság ilyetén megnyilvánulásának puszta tényét, és hónapokkal a műsor vége után is városszerte heves vitákat folytattak az ott elhangzottakról. Az Oroszlánok gyenge szereplése és megaláztatása a kommentárok széles skáláját váltotta ki a kameruniakból. A Bonjour l'Amérique rádióműsor azzal a céllal indult, hogy szabad teret adjon az Oroszlánok iránt a közvélemény részéről tapasztalható támogatásnak. Újságírói kommentárokból, meghívott vendégekkel készült interjúkból és a CRTV Amerikába kiküldött munkatársainak jelentéseiből állt. A hallgatókat is arra biztatták, hogy kapcsolódjanak be a műsorba. Ezt meg is tették. Akik tehették, betelefonálhattak, mások leveleket küldtek be, vagy vittek el személyesen a stúdióba, amelyeket felolvastak, és voltak olyan hallgatók is, akik bementek be a stúdióba, hogy véleményüket élőben mondják el. Kamerun mind a tíz tartományának helyi adói szintén naponta bejelentkeztek saját kommentárjukkal, meghívott vendégeikkel és az „utca emberével" készített