Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)
Tabló - Múzeum - párbeszédben (Lackner Mónika)
um és Állatkert látogatottsági adatai alapján rámutatott, hogy annak a sikeres intézménynek is, amelyik nyitása évében egymillió látogatót fogadott, néhány év után a látogatottságvisszaesésével kellett szembenéznie. Egy komoly kérdőíves felmérésre támaszkodva, annak eredményeit felhasználva igen eredményes reklámhadjáratot folytathatott - elsősorban a látogatófelmérések eredményeiből megismert célcsoportok igényeihez, ízléséhez igazítva azt. A nagy múzeumok stratégiájától és lehetőségeitől persze jelentősen eltér az, ahogyan a kisebb városi múzeumok, gyűjtemények a látogatottság emelését elérhetik. Münnerstadt példáján Karoline Knoth felvázolja, 10 hogy az igen szűkös költségvetéssel működő múzeum, ahol egyetlen tudományos munkatársat foglalkoztatnak 26 órában, a lakosság, közönség együttműködésével építi újabb kiállításait. A környék építészeti kézművességét bemutató kiállításban a város néhány vállalkozója, építési cége nyújtott segítséget, a lakosság szélesebb köre aktivizálódott a „gyűjtőszenvedély", illetve a „játék-emlék" kiállítások építésében/rendezésében. A kiállításszervezésnek ez a módja persze veszélyeket is rejt magában, az eredmény nem minden alkalommal látható előre. Az a tény azonban, hogy széles közönség vesz részt a kiállításszervezés, -rendezés munkafolyamatában, a múzeum jövője szempontjából is fontos kommunikációs csatornák kiépítését teszi lehetővé amellett, hogy rossz anyagi körülmények között is járható utat jelent. A Steinheimi Kastélymúzeum," amely regionális őstörténeti múzeumot és helytörténeti gyűjteményt rejt magában, a gyerekcsoportok, iskolák számára szervezett múzeumpedagógiai munkával érte el, hogy a múzeumnak az iskolák, szülők, gyerekek révén széles törzsközönsége alakult ki. A következetes gyermekcentrikus múzeumpedagógiai munka mellett azonban egyre inkább megfogalmazódik az igény a felnőtt látogatók becsalogatására is. Ismét más utat választott Hofheim am Taunus 1993-ban alapított városi múzeuma. 12 A múzeumalapítás kezdetén széles körű felmérést végeztek a potenciális látogatók körében. Az ő elvárásaik, igényeik, valamint a megörökölt gyűjtemények adottságait figyelembe véve olyan hosszú távú gyűjteményi koncepciót alakítottak ki, amely megnyirbált költségvetési lehetőségek között is elsőséget élvez. Emellett felmérték a környék múzeumait, hogy kiderítsék, milyen profil kialakítása lehet a legcélratörőbb. Mint azt Eva Scheid hangsúlyozza: a múzeum koncepciójának a reklámtevékenységben is hangsúlyosan meg kell jelennie a látogatónak tudnia* kell, miben különbözik a múzeum más hasonló intézményektől. Más kérdéseket és módszereket vet fel a szabadtéri néprajzi múzeumok és a közönség kapcsolata. Ha a múzeum a társadalom szabadidőpiacán egyre jelentősebb részt kíván venni, a szabadtéri néprajzi múzeumok esetén is végiggondolandó, hogy a látogatószám növelését megcélzó intézkedések megvalósíthatók-e a szakmai munka színvonalának fenntartásával, avagy a szabadtéri múzeumok a szabadidőpark, egyfajta Disneyland irányába mozdulnak-e el. Az a látogatói igény, hogy tárgyak helyett az őket használó emberről kapjanak több információt, egybeesik a néprajzi kutatás irányával: az egykor a népi építészet táji megoszlásának bemutatására létrehozott szabadtéri néprajzi múzeumokban egyre inkább az életmód, életviszonyok bemutatása kerül előtérbe. Az, hogy hogyan ábrázolható, jeleníthető meg az egykori lakók élete, fontos módszertani kérdéseket vet fel. Az I 970-es években az Egyesült Államok néhány szabadtéri múzeumában korabeli ruhákba öltözött színészek játszották el az egykori lakók életét - a megjelenítéshez a történeti alapot a fennmaradt nagyszámú napló jelentette. Ez a módszer
