Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)
Tabló - Anne-Marie Losonczy: Les saints et la foret. Rituel, société et figures de l'échange avec les Indiens Emberá chez les Négro-Colombiens du Chocó (Vargyas Gábor)
vánosan kiejtenének, ellenséges érzelmű sámánok könnyen elrabolhatnák az illető lelkét. A példákat tovább szaporítva, ezért végeznek el a negro-kolumbiai gyermekek születésekor egy, az emberáktól átvett rítust, az ombligadót, melynek során köldökébe egy természetből vett és porított dolgot (állatkörmöt, szárított pókot, madártollat, halpikkelyt stb.) „ültetnek be". E tárgy a gyermeknek az - emberi világgal szemben álló, „vad", idegen, „ördögi", indián - természettel való kapcsolatát segíti elő: az illető állat vagy növény kívánatos tulajdonságát fogja a gyermek örökölni. És végül ezért kérnek fel az emberák saját rítusaik során negro-kolumbiai keresztkomáik közül néhányat „békebírónak", akiknek a sok elfogyasztott alkohol miatt könnyen elfajuló és közösségen belüli agresszivitásba átcsapó ünnepek alatt a rend és a béke megőrzése a feladata. E három fenti, új utakat törő vizsgálati szempont (a „negro-kolumbiai mesztic" kultúra önmagában és önmagáért való holisztikus kutatása; a vallásban a szentekre alapozott heterodox „népi" kereszténység szerepének hangsúlyozása és végül az interetnikus kapcsolatok vallási vetületének feltárása) önmagában, külön-külön is elég lenne ahhoz, hogy Losonczy Anna könyve fontos, kikerülhetetlen mű legyen mindazok számára, akik e terület népeivel és kultúráival foglalkoznak. Ám ettől függetlenül is, adatainak lenyűgöző gazdagsága, elemzéseinek finomsága és nem utolsósorban elegáns, franciás stílusa a könyvet letehetetlenül érdekes, bár-épp az anyag túláradó bősége és az elemzések mélysége miatt - nem könnyen olvasható olvasmánnyá teszi. Befejezésképp, a tematikai bőség érzékeltetésére, csak a felsorolás szintjén említem meg, hogy ebben a csodálatos, kultúrákon, időn és téren átívelő, szinkretikus és interetnikus kavalkádban megjelenik még az ördöggel szövetséget kötő és érte a lelkét eladó varázsló figurája. (Faustmotívum az egyenlítői dzsungelben! Ráadásul az „Ördög" segítőjének az Ótestamentumig visszavezethető nevét - Adonai -, mint azt a könyvhöz előszót író Carmen Bernand-tól megtudjuk, az antikvitás óta szokás mágikus szövegekben felidézni.) De felbukkan még a 16. századi Spanyolországig visszavezethető segítődémon (familiar) alakja is; mint ahogy viszontlátunk számos egyéb, európai vagy Európán kívüli hiedelemrendszerből ismert jelenséget: a szemmel verést, az álom vallásbeli fontosságát, a boszorkányságot, a szerelmi mágiát, a kultúra minden szeletét átható hideg-meleg oppozíciót mint klasszifikációs alapelvet, a kettőslélek-hitet (a születéssel együtt járó életerőlélek, valamint a névadáskor, már járó korban megszerzett árnyékiélek fogalmát), az állat- és növényvilág közötti átmenetként, nőneműként felfogott kígyót stb. Ki-ki bőven találhat benne tehát őt érdeklő, a saját anyagára vonatkoztatható, azt új megvilágításba helyező anyagot. Mivel is zárhatnám ezt a könyvismertetést? Egy személyes emlékemet szeretném felidézni. Az egyik első előadásom után órák hosszat beszélgettünk Losonczy Annával egy párizsi kávéházban. Rendkívül lelkes volt, minden iránt a legapróbb részletekig érdeklődött, majd a végén nekem szegezte a kérdést, amin akkor igen meglepődtem: lenne-e mód arra, hogy - a nanterre-i egyetemen gyakorolt szokás szerint - eljöjjön egyszer a „kolléga" terepére. Akkor kénytelen voltam nemet mondani neki (azóta magamnak sem sikerült visszajutnom ugyanoda...). Most viszont én teszem fel neki a kérdést: elkísérhetném-e egyszer a Chocóba?
