Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

Tabló - Susan F. Hirsch: Pronouncing and Persevering Gender and the Discourses of Disputing in an African Islamic Court (Füssi Nagy Géza)

A szuahéli gondolkodás sztereotípiái szerint a férfiak beszélnek általában komolyabb dolgokról (vallás, politika, gazdasági, vagyoni ügyek), míg a nők témakörei jobbára a családi eseményekre, divatra, cicomázkodásra, szórakozásra korlátozódnak. A férfiak rendszeresen és különböző fórumokon szólalnak meg a nyilvánosság előtt, míg a női beszélgetések rendszerint a szokásos délutáni csevely keretei között zajlanak, amikor barátnők látogatják egymást. Ilyenkor gyakori az események pletykaszerű kitárgyalása, ezen belül a vádaskodás vagy időszerű közelmúltbeli konfliktusok, netán veszekedések fölidézése és kommentálása. Általában jellemző, hogy többeket-családokat vagy más közösségeket - érintő problémákról egyneműek társalgása során esik csak szó. Nők esetében illetlenségnek számít, ha férfival fültanúk nélkül hosszabban elbeszélgetnek. Különösen érvényes ez a kereszt-unokatestvérek esetében, akik a szokásjog értelmében potenciális szexuális partnerek, vagyis házastársjelöltek. A férfiak beszédében gyakran jelennek meg arab vagy legalábbis arabos betétek, Korán-idézetek, míg a nők eszköztárában uralkodók a közmondások, a metaforikus és allegorikus kifejezések. E különbségek még a folklórhoz való viszonyulásban is megmutatkoznak: a nők műfajai rendszerint az állatmesék (ngano) és a régi történetek (hekaya), a férfiak viszont gyakrabban adnak elő tanmeséket (kisa), illetve legendás, sokszor a valláshoz szorosan kapcsolódó történeteket (hadithi). Általános társadalmi előítélet szerint a nők állításai, elbeszélései megbízhatatlanabbak. Tükröződik ez az iszlám máig több országban érvényes joggyakorlatában is, amely szerint például tanúskodáskor két nő szava ér fel egy férfiéval. Hivatalos fórumokon (így bírósági tárgyalások alkalmával is) leggyakrabban múlt idejű formákat alkalmaznak az elbeszélés során, betartva az igeidők egymásutániságának egyeztetési szabályait. Ilyen esetekben dominál az elbeszélő múlt idő. Véleménye kifejtésekor az elbeszélő általában a hagyományoknak megfelelően szerkeszti mondanivalóját, például bevezetővel indítja, és összefoglalóval zárja le. A közvetlen és a közvetett beszéd használata hasonló az európai nyelvek gyakorlatához. Valós történeteket rendszerint „szikáran" fogalmaznak meg, fiktív szövegek előadása alkalmával előszeretettel alkalmaznak metanyelvi eszközöket, amilyen például a hanghordozás, különféle hangeffektusok, gesztikulálás, arcjáték és testmozdulatok. Válóperek tárgyalásai Ha válsággal küszködő házasságok esetén a békítési kísérletek sikertelenek, megoldásként a válás marad. Válást legtöbbször a férfi kezdeményez, bár a nő esetében sem kizárt. Az általános patrilokalitás következtében váláskor a nő hagyja el férje házát, és költözik rokonaihoz, vagy „hazamegy" szüleihez. A társadalmi elvárásoknak az elvált asszony nehezebben tehet eleget, például arra jogosult kísérő híján mozgása korlátozódik. A jog (haki) módot nyújt bírósági eljárás kezdeményezésére, de vallási és erkölcsi megfontolásokból ezt igyekeznek elkerülni. Ilyesmi csorbát ejthet a család „jó hírén". A mindenkori férj kötelességei közé tartozik felesége megfelelő ellátásáról gondoskodni minden téren. Kisgyermek nevelésekor ilyen, főként anyagi természetű kötelezettségei fokozódnak. A szuahéli házasság ugyanis szerződéses jellegű. Ennek keretébe