Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

Tabló - Susan F. Hirsch: Pronouncing and Persevering Gender and the Discourses of Disputing in an African Islamic Court (Füssi Nagy Géza)

idején hanyatlásnak indult, ami a függetlenné válást követően is folytatódott. Miután a partvidék autonómiájára irányuló törekvések az I 960-as és I 970-es években kudarcba fulladtak, a szuahéli világ „begubózott": visszavonult a szinkretikus elemekben gazdag, szúfi hatást is felmutató shafi-szunnita iszlám bástyái mögé. Mindez a mindennapi élet területén is hangsúlyozottan megnyilvánul. A szuahéli társadalomban fontos összekötő kapocsként szerepel a születési hely (nyelvjárás), életkor és nemek szerint is eltéréseket mutató szuahéli anyanyelv. Emellett a hagyományos kulturális közegben a nők fokozottan képviselik az afrikai vonalat. Az iszlámból (is) fakadó elzártságuk révén ez kevéssé válik nyilvánvalóvá a külső szemlélő előtt. Az így kialakult kulturális komplexum a gyarmati időkben az ellenállás eszköze lett, s ezáltal - legalábbis a legelőkelőbbek esetében - máig fönnmaradt. Ebben a rendszerben a legfőbb erényeknek a tiszteletreméltóságot és a tisztaságot tekintik. Nők esetében az utóbbi külső jele a fátyol, amelynek viselete fontos társadalmi mutatóként is értékelhető. Több, mint divatjelenség, hogy az utóbbi évtizedekben a hagyományos, földig érő fátylat az egyiptomi típusú „vállkendő" váltja föl. A patriarchális berendezkedés ugyanis a szociális hanyatlással (például a nők kénytelenek munkát vállalni) arányosan lazul; a földig érő hagyományos fátyol ennélfogva kényelmetlenné válik. A szuahéli mindennapok meghatározó tényezője a házasság. Az elit körében ennek legfőbb kritériuma a vagyon szerinti megfelelés. A következő (alacsonyabb) fokon a keresztunokatestvér-házasságokat tekintik eszményinek. A két nővér gyermekei közötti házasság viszont kizárt. Az első házasság rendszerint szertartásosabb és impozánsabb az átlagosnál: a család ezzel (is) reprezentálja státusát. Létezik ezenkívül az úgynevezett „titkos házasság" intézménye, amely törvényes ugyan, mivel a kádi előtt köttetett, viszont csak tartóssága esetén legalizálódhat teljes értékűen. Előfordulnak esetek, amikor a megesett lányt a hagyományok szerint erre jogosult unokatestvér afféle „mentőházasság" formájában váltja ki szorult helyzetéből. Az esküvő és a lakodalom mindig fontos társadalmi esemény. Lényeges aspektusa, hogy ilyen alkalmakkor a nők szabadabban mozoghatnak, demonstrálhatják státusukat, sőt még „divatozhatnak" is. A szuahéli társadalom tűri a válás jelenségét, ugyanis a házasságkötés ténye mint társadalmi követelmény a valóban lényeges körülmény. A nemek elszigetelődéséből következően nem ritka a homoszexualitás jelensége, amelyet a szuahéli társadalom verbálisan (néha tettlegesen is) elítél, viszont összességében viszonylag toleráns vele szemben. Az elmondottakból fakadóan a nők a család becsületének egyik legfontosabb letéteményesei, s ezért - különösen kényes kérdésekben - nehezen szóra bírhatók, akár saját életük részleteit illetően is. Nem csoda tehát, ha bírósági események alkalmával sem rutinos szószólói ügyüknek, saját érdekeiknek. Problémákról szóló társalgások elemzése A nyelvi megnyilatkozások iránt speciális követelményeket támasztanak. Nők esetében ezek egyik legfontosabbika a tisztelettudó, lágy, udvarias fogalmazás. E normák betartását hagyományosan szigorúbban veszik a fiatalabbak, különösen a hajadonok esetében, míg az idősebb nők nagyobb nyelvi és stiláris szabadságot élveznek.