Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

ERDEI KATALIN - SÁNTHA ISTVÁN: Burjátok és tofák között119

kell és lehet vizsgálni. A kontextus maga a mindennapi élet. A sámánizmus a burjátok életének minden területét láthatatlanul beszövi, szertartások során pedig nyilvánvalóan mozgatja, irányítja is az adott közösség életét. E rendszer meghatározott forgatókönyv szerint működik, amelyben egyaránt adottak a szertartások helyszínei, kellékei és szereplői. A burjátok mindennapjait a szellemekkel való együttélés határozza meg, a velük folytatott párbeszédnek kiemelt jelentősége van. Ilyen párbeszédek folytatására elsősorban a szertartásokon - kollektív formában, egy kiemelt (vezető) szerepet betöltő személy irányításával - van lehetőség. Ezeken a szertartásokon a jelen alakjai a jövő érdekében fordulnak a múlthoz. A kutatás alapja az az észrevétel, hogy a nyugati burját falvakban a konkrét helyet mágikus erővel látják el. Egy-egy burját falu közvetlen földrajzi környezete tele van olyan pontokkal, melyekhez a korábban élt nemzedékek tagjainak élete, halála fűződik. A szellemősökkel való kapcsolatfelvétel elsősorban balesetek és tragédiák helyszínén történik. Emlékük negatív előjellel tölti fel a pont környezetét, védőszertartás bemutatását kívánva az élőktől. A pozitív és negatív erejű helyek „térképe" egyrészt az emberek egymás közti rokonsági és hierarchikus társadalmi kapcsolatrendszerét tárja elénk, másrészt a túlvilági szellemek és a köztük megkülönböztetett szereppel és hatalommal felruházott gazdaszellemek hierarchiájára, mintegy a szellemek „társadalmi struktúrájára" utal. Jelen pillanatban úgy gondoljuk, hogy a nyugati burjátok kultúrájának, társadalmának és gazdaságának mai esszenciája, legfontosabb intézménye a sámánizmus meghatározta hitvilág. Ez át- meg átszövi az élet minden területét, meghatározza a történések és cselekedetek értelmezését, az ezen való gondolkodást, s emellett bemutatásán keresztül le tudjuk írni a nyugati burjátok életét és hagyományait. A hitvilágot a gazdaság és a családtörténetekből összeálló történelem kontextusában látjuk bemutathatónak. A nemzetség történelme szájhagyomány útján öröklődik nemzedékről nemzedékre. A sámánhitű nyugati burját társadalom mind a mai napig megtartotta törzsi-nemzetségi-nagycsaládi jellegét. Az ősi szállásterületen a szent helyekhez, a faluban tudós személyekhez kötődnek a történetek. A szállásterület gazdaszellemeihez fűződő történeteket szintén tudós öregek birtokolják. Náluk a tudás a szertartások levezetésén túl a történetek és imák tudását is jelenti. Nem az általános, „nagy" burját mitológia, folklór környezetébe elhelyezve keresünk vonatkozási környezetet a helyi sámánimáknak, hanem azokat a kulturális, a hitvilággal kapcsolatos elemeket vesszük sorra, melyeket az imát birtoklók használnak, tudnak, azokkal a terminusokkal, melyeket mindennapi életükben használnak. A társadalom mitikus és történelmi emlékezete szabályozza egyrészt az emberek egymás közötti, másrészt a túlvilággal, az istenekkel, a szellemekkel folytatott (fenntartott) kapcsolatait is. Elmondhatjuk, hogy a burjátok konkrét, lokális életterében és az őket körülvevő környezetre (a nemzetségi területre) vonatkozóan is fontos adatokat lehet nyerni a szellemvilágról. Ennek helyes értelmezésére nem kerülhet sor a leszármazási rend és a rokonsági terminológia vizsgálata, pontos ismerete nélkül. Ezzel párhuzamosan adatokat nyerünk a mitologizálódás folyamatának megértéséhez is. A változó világ szele a nyugati burját társadalmat is elérte. Ez a folyamat rohamos léptekkel zajlik napjainkban. Azért tartjuk fontosnak a folyamat dokumentálását, mert egy jövőbeni állapot kialakulásának megértéséhez ez az anyag nélkülözhetetlen alap lesz.