Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

ERDEI KATALIN - SÁNTHA ISTVÁN: Burjátok és tofák között119

Diószegi Vilmos 1957-ben végzett terepmunkát a nyugati burjátok között. Akkor tudománypolitikai okok miatt kutatása már a kezdeteknél félbeszakadt. Kutatásunkkal az ő tudományos örökségét is ápoljuk, itthon az általa gyűjtött anyagok feldolgozása is része felkészülésünknek. A területet feltáró kutatások eredményeit bemutató tanulmányok között nem találkoztunk egyetlen olyannal sem, amely hosszú idejű, állomásozó terepmunkán alapult volna. A nyugati burjátok a tajga és a füves puszta határán élnek. Ma is dél felől a folyók forráságai irányában, mélyen a fenyőerdőkbe nyúló legelőkön tartják állataikat, melyek hagyományosan szarvasmarhák, lovak, birkák és kecskék. Az utóbbi években az irkutszki piaci viszonyok igényeként a falvakban elkezdtek disznótartással is foglalkozni. A falvakat körbeölelő tajga biztosítja a terepet a vadászathoz. A nyugati burjátokon belül mind gazdaságilag, mind kulturálisan, mind a hitvilágot érintően egy külön világot képviselnek a Bajkál-tó közvetlen partján élő ol'honi burjátok. Életükben a halászat meghatározó. Annak ellenére, hogy a burját kis lélekszámú nép, nehezen adja át, mutatja meg, és teszi idegenek számára is érthetővé kultúrájának számos megnyilvánulását. A kultúra rejtőzködő jellege leginkább abban nyilvánul meg, hogy bizonyos kommunikációs szint elérése után az információk mélyebb tartalmához való hozzájutás számos akadályba ütközik. Az adatok lassan állnak össze, és bontanak ki egy egységes értelmezési rendszert. A kutatói szerep és az individuális adottságok összhangjának megteremtésén keresztül lehet a kutatott témát megközelíteni. A terepen tapasztaltak megerősítettek bennünket abban, hogy más-más információkhoz juthat hozzá egy férfi és egy női kutató. Alkalmazkodva a terep kínálta lehetőségekhez egy patriarchális világban a férfiak által hordozott tudáshoz férfi kutatót engednek közelebb, míg a nők a kutatónővel bizalmasabbak azokon a területeken, amelyek egy férfi számára a saját kultúrájukban is nehezebben közelíthetők meg. A teljességre és hitelességre törekedve az így elérhetővé vált információk természetesen kiegészítik egymást. Erdei Katalin érdeklődésének középpontjában általában a burját nőknek a társadalomban és a gazdaságban betöltött szerepe, a nők saját kultúrájukról való gondolkodása állt, az a mód, ahogyan ez a mindennapokban megjelenik, és ahogyan az általuk szintetizált kulturális tudást továbbadják gyerekeiknek. Ezenkívül az újonnan megjelenő kábítószerek és a hagyományos gazdaság kapcsolatáról, a betegség és a normák helyi megfogalmazásáról, az értékrendszerről gyűjtött adatokat. Sántha István genealógiákat vett fel és állított össze, ezekhez fűződő történeteket meséltetett, és a gazdaságról gyűjtött adatokat. Ezen túl minden adódó alkalmat megragadva helyi és regionális jelentőségű szertartásokon vettünk részt. Ami az 1997-es és 1998-as nyugati burját kutatásainkat illeti: mindkét évben július elejétől augusztus végéig két falu, Bajtog és Haranut volt a terepmunka helyszíne. Emellett a kutatásban a terület központja, Uszty-Orda foglalt el kitüntetett helyet. A két faluból Uszty-Ordába visszatérve pihentünk meg. A járási központ érdekessége, hogy terepen maradva, de az eredeti környezetből kiszakadva lehet továbbgondolni a megtapasztaltakat, új terveket szőni. A járási központban a két faluból ideköltözötteket kerestük meg, készítettünk velük életútinterjúkat, vettünk fel tőlük genealógiákat, ellenőriztük az eddig gyűjtött adatokat. Harganaj (Uszty-Orda burját elnevezése) sokszínű, soknemzet-