Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

TÓTH G. PÉTER: Szexháború? Avagy férfiak és nők konfliktusa a magyarországi boszorkányperekben

A gyanúsítottak A gyanúsítottak nemi arányának európai példáira Klaniczay Gábor hívta fel a figyelmet. A regionális különbségeket mutató nemi arány átlaga 80-85 százalék volt a nők „javára" a kora újkori Európában (Klaniczay I 986:262).

9 A magyarországi üldözés legújabb statisztikai eredményei is azt mutatják, hogy a nők jóval magasabb arányban (87 százalék) kerültek vád alá a perekben, mint a férfiak (9 százalék). (Lásd I. sz. ábra.) Azonban Magyarországon is régiós különbségeket lehet felfedezni. Amíg Kelet-Magyarországon a férfiak aránya 6,5 százalék körül mozog, addig a nyugati országrészben ez az arány magasabb, kb. 14,5 százalék. Ez a nyugat-magyarországi képlet - főként zalai, vasi, soproni perek alapján - leginkább a stájerországi adatokkal mutat rokonságot (Unverhau 1987). (Csak néhány adat kelet-nyugati irányba haladva: Maros-Torda megyében a nők aránya 99 százalék, Bihar megyében 95 százalék, Hajdú megyében 92 százalék, Nógrád megyében 75 százalék, Komárom megyében 87 százalék, Vas megyében 83 százalék, Zala megyében 77 százalék, Sopron megyében 76 százalék. Az eddig ismert mintegy 1800 per közül 155 l-l 601 között I férfira 9 női vádlott jutott. I 60 l-l 650 között 12, 1651I 700 között 7, I 70

1 -1 750 között 7, I 75 I -1800 között 8 női vádlott jutott I férfi gyanúsítottra.) Az arányok megváltozása azt mutatja, hogy bár mindvégig a női boszorkányok voltak többségben, egyre több férfi is a boszorkányüldözés áldozata lett. Az arányváltozás részben összefügg a tanú- és gyanúsítottvallatási metódus megváltozásával. A nyomozati elv érvényesülésével a boszorkány személyi környezetét is a lehető legpontosabban próbálták feltérképezni: rokonok, hozzátartozók, ismerősök között olyan további személyeket kerestek, akiket boszorkánysággal perbe foghattak. Mindez kiderül abból, hogy a 18. századi férfi gyanúsítottak többsége valamelyik női boszorkány házastársa volt. Tehát nem arról van szó, hogy az üldözés hatására a nemek aránya kezdett kiegyenlítődni, hanem hogy az üldözés egyre jobban kiteljesedett. A gyanúsítottak neme mellett az életkor és a társadalmi státus is lényeges lehet az összehasonlítás szempontjából. (Lásd 2. sz. ábra.) A Kleio adatbáziskezelő programmal feldolgozott perekben fiatal férfi vádlott csak egy akadt. A fiatal, többnyire hajadon nők aránya az összes vádlott 8 százaléka volt. A felnőtt, többnyire házas férfiak aránya 9 százalék, az öreg, többnyire özvegy férfiaké pedig 2 százalék volt. A felnőtt házas nők aránya 56 százalék, az özvegyeké 7 százalék, az öreg, többnyire özvegy nők aránya I 7 százalék volt. Első ránézésre tehát igazolódik az a tétel, amit Kristóf Ildikó is kimutatott a debreceni boszorkányperek elemzésénél, hogy nem annyira az öreg és özvegy nőket sújtja a boszorkányság vádja, hiszen a vádlottak nagy része középkorú és házas volt. Ezek az adatok tehát cáfolják azt a tézist, hogy elsősorban a peremhelyzetre szorult nők lettek a vádaskodás áldozatai. Vizsgáljuk meg azonban magukat a szövegeket! Ha vizsgálatunk alapegysége nem a vádlottak, hanem a rontáselbeszélések száma lesz, egészen más kép rajzolódik ki. A kérdés tehát az, hogy a boszorkányperekben elmondott rontáselbeszélések teljes szövegkorpusza miként oszlik meg a különböző nemű, korú és társadalmi státusú vádlottak között. (Megállapíthatjuk, hogy: I. a szövegkorpusz ez vizsgálatunkban 910 rontáselbeszélést jelent - a férfi és a női elbeszélők között egyenlő arányban oszlik meg; 2. a férfi kárvallottak elbeszéléseinek 10 százaléka szólt férfi gyanúsítottról, 45 százaléka házas, 6 százaléka özvegy középkorú nőkről, 38 százaléka pedig