Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

LOSONCZY ANNA: Az interetnikus tér. Reprezentáció és csere feketék és emberá indiánok között

csára - fúvócsövéből varázserejú lövedékeket lő ki, amelyek elpusztítják a test belsejét. Agresszivitásának e második aspektusa a fekete-kolumbiai varázslóval rokonítja. Madreagua azonban a feketék számára mást is jelent: kukoricából, mérgező erdei növényekből és állati eredetű részekből álló kicsiny tárgyat, amelyet az indián védőszelleme vagy a sámán egy vadállat erejével tölt meg, hogy behatolhasson a fekete áldozat testébe. A rontás többféleképpen is eljuthat áldozatához: a pirogjába helyezik, vagy abba az ételbe, amellyel az indiánoknál kínálják meg, de az is megtörténhet, hogy távolabb rejtik el, s a levegőn keresztül jut be a megtámadott testébe. Ebben a hiedelemben rejlik annak magyarázata, miért vonakodnak a feketék bármiféle ételt vagy italt elfogadni az indiánok lakhelyén, s miért tartják rajta mindig a szemüket csónakjaikon a látogatás során. Megint csak azt látjuk, hogy az agresszió két modellje nem szimmetrikus. Míg az emberá indián szemében az extraetnikus fenyegetés nehezen megfogható, közvetlen kapcsolaton vagy a tekinteten alapuló, dominánsan női jelenség, a feketék inkább koncentráltnak és pontosan meghatározottnak érzékelik, amely a sámánok vagy szellemek segítségével közelről és távolról is ki tudja fejteni hatását. A veszély fészkét mindkét csoport a másik által lakott területen látja. A feketék a Madreagua támadásának következményei közt tartják számon a tartós némaságot, amelyhez céltalan bolyongás társul: az áldozatot vonzza az erdő, visszautasít mindenfajta táplálékot, de leküzdhetetlen vágyat érez az alkoholos italok iránt, s e tünetek hosszú távon végzetes legyengüléséhez vezethetnek. A betegség extraetnikus eredete azáltal ismerhető fel, hogy az áldozat képtelen kiejteni vagy meghallgatni az isteni szavakat, például az imákat vagy a szentek neveit, és igyekszik lerombolni a különleges tiszteletben részesülő szent oltárát. A Gonosz Szem által megrontott emberá indián viselkedése ezzel éppen ellentétes: megállás nélkül beszél és gesztikulál, hangosan és ok nélkül hahotázik, mértéktelenül eszik, nem borotválkozik és nem mosdik, szünet nélkül párosodni és vadászni vágyik, s mindez ugyancsak rendkívül látványos és gyors elgyengüléséhez vezet. Ebben az esetben a betegség extraetnikus eredetének döntő bizonyítéka az, hogy a sámán minden gyógyító eljárása kudarcot vall; „a jal nem érzik ezt a bajt", mondják a megkérdezett emberá sámánok. • Közelebbről nézve a kölcsönös korlátozott agresszió az etnikai identitás hirtelen és ártalmas megváltozását idézi elő. A fekete áldozat tünetei megegyeznek azokkal a magatartásmódokkal, amelyekkel a feketék megvetése az indiánokat azonosítja, és amelyek éppen ellentétesek a feketék által kulturálisan nagyra értékelt helyes viselkedéssel. A Gonosz Szem indián áldozatának hiperaktivitása ezzel szemben egyenes tagadása a takarékosság és mértékletesség alapvető indián kulturális normáinak, és mintegy egyesíti benne azokat a karikaturisztikus vonásokat, amelyekkel az indiánok megragadják szomszédaik különbözőségét. Más szavakkal a kölcsönös korlátozott természetfeletti agresszió, amely az interetnikus kapcsolatok árnyoldalára világít rá, mindkét csoportban a „másnak lenni" szimmetrikus betegségét idézi elő. A baj jóvátételének módjai tovább erősítik a kapcsolat korlátozott jellegét: az indiánt sújtó Gonosz Szemmel szemben csak fekete gyógyító lehet eredményes, a MadreAgua megszüntetéséhez pedig indián sámánra van szükség, de mindkettőnek más közösséghez kell tartoznia, mint ahonnan az agresszió vélhetően kiindult. Az emberá sámániz-