Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

FÜLÖP HAJNALKA: A varró falu

gazdaságokban. A földművelést és az állattartással kapcsolatos munkákat elsősorban az idősebb generáció tagjai végzik, akik egy-két évtized múlva már nem lesznek munkaképesek. Ez a tény valószínűleg változtatásra készteti majd a leendő középgenerációt a mezőgazdaságot illetően.

8 Ilyen körülmények között egyre jelentősebb a nők és a hímzéssel megszerezhető jövedelem szerepe a család fenntartásában. Az a néhány gyerőpataki, akinek I 990 óta sikerült változtatnia a korábbi kettős életformáján (egy személyben üzemi munkás és földműves) a helyi adottságokra és szükségletekre alapozott vállalkozásba kezdett (pl. boltot nyitott, háziipari termékekkel kereskedik). Mindezek mellett egyikük sem adta fel teljesen a gazdálkodó életformát. A gazdasági változások következtében Gyerőpataka társadalmi hierarchiája a lassú átrendeződés jeleit mutatja. A falubeliek rangsorolásának alapja még mindig a földbirtok nagysága, vagyis a hagyományos és az új életstratégiát választók egyaránt a gazdalét magasabb színvonalú megteremtésével tudják bizonyítani sikereiket. Az 1990 óta eltelt időszakban a beinduló kézimunka-kereskedelem jelentős változást eredményezett a gyerőpataki nők életében. Az I 960-1970-es évek óta ritkán, alkalomszerűen gyakorolt családi jövedelemkiegészítő mód az életformájukká vált. A gyerőpataki asszonyok - a főút menti falvak asszonyainak példáját követve - néhány évtizeddel ezelőtt a régi ruhadarabjaikat kezdték eladni, majd térítőket hímeztek. A kézimunkáikat azokban a falvakban vásárolták meg tőlük a kereskedők, ahol már közel százéves hagyománya volt a varrottaskereskedelemnek, vagy pedig - élve a kétévenkénti határátlépés lehetőségével - külföldi piacokon értékesítették.

9 Az 1990 utáni - Kalotaszegen általánossá váló - „varró" lendület gerjesztői azok a vándorárusok voltak, akik a politikai változást követően azonnal kereskedni kezdtek a legkülönfélébb régi és új, eredeti és stilizált, ún. népművészeti termékekkel. A vándorárusok felvásárlókörzete az időszak első felében Erdélyre korlátozódott, majd a Kárpátokon túlra is kiterjedt. Az értékesítés elsődleges helyszíne Budapest lett. Az árusok Gyerőpatakán eleinte szoknyákat és mellényeket vásároltak fel, majd rendeltek is ilyeneket, ennek hatására azóta a szoknya-kötény-mellény együttesek készítése általánossá és tömegessé vált. Ezek a ruhadarabok és a terítők, melyeket két-három évtizede változatlanul hímeznek, abban az értelemben nevezhetők „falusi", „paraszti" termékeknek, hogy falun élő és gazdálkodó nők készítik őket. A ruhadarabok szabása, díszítése emlékeztet a falubeli nők által viselt ünnepi öltözet részeire, de azoknak nagyon leegyszerűsített változatai. Ugyanakkor alkalmasak arra, hogy a városi ember számára a jellegzetes „paraszti"-t jelenítsék meg, és ezért el lehessen adni őket. A varrásról általában A fogalom Ha egy gyerőpataki asszony azt mondja, hogy „varr", akkor az a városi ember fogalmai szerint annyit jelent, hogy 'hímez'. Azt a fajta hímzést készíti, amelyet laposhímzésként ismerünk. A „varró" szónak két jelentése is van: egyrészt a 'varrnivaló', az a kézimunka (ruhadarab vagy annak egy része, terítő), amelyen éppen dolgozik az asszony, tehát