Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)
BALI JÁNOS: „Hungarofradizmus" Egy sportegyesület szimbolikája
identitások alapstruktúrájában rejlő hasonlóságok alapján kapcsolhatók a nemzeti identitáshoz, addig a hungarofradizmus példatára e történelmi és társadalmi gyökerű kapcsolatot láthatóvá és még a szurkolók számára is nyilvánvalóvá teszi. A nemzetközi mérkőzések, akár válogatott mérkőzésről vagy klubszintű összecsapásról van szó, mindig is túlmutattak az adott események sportértékén. Hiszen azok minden esetben a nemzeti öntudatot reprezentálták oly módon, hogy a sporteseményt egy nemzetek közötti ütközetként fogták fel, mely a nemzet életképességét, tehetségét és létjogosultságát bizonyítja. Külön elemzésre érdemes, hogy a nemzetközi mérkőzésekből - vagy akár az olimpiából - miként kovácsolnak politikai tőkét az adott országok politikai vezetői, illetve mennyiben befolyásolják egy ország külső megítélését annak sporteredményei. A fradizmus szempontjából inkább a nemzetközi találkozók belső nemzetformáló szerepét kell hangsúlyozni. Archetti az argentin futballt vizsgálva megállapítja, hogy az I 958-as világbajnokságon a futballválogatott csehszlovákoktól elszenvedett 6:1 es veresége valóságos nemzeti szintű morális krízist okozott (Archetti 1 997: 1 12). Az 1989-1990-es rendszerváltást követően a „keleti blokk" megszűnésével a magyar nemzet szimbolikus harca két területen mutatkozott különösen jelentősnek. Az egyik terület a kelet-közép-európai régió, ahol a nemzeti kérdések különösen hangsúlyozottan jelentkeztek az I 990-es évek első felének bel- és külpolitikájában és a közgondolkodásban. A másik ilyen sarkalatos terület az összeurópai régió. Míg a pártállami rendszer éveiben a magyarság joggal érezhette magát Európa közepén, lévén a két világrend határterületén, a „nyugati világrenddel" közvetlen felületen érintkezve (Ausztria révén) földrajzilag és társadalmilag 27 is, addig a rendszerváltást követően, Európa egypólusúvá válása folytán Magyarország hirtelen a perifériára szorult. Ehhez számos volt szocialista ország szembetűnő balkanizálódása is hozzájárult. A magyar nemzettudaton belül ekkor felerősödtek azok a nézetek, amelyek a magyarság Európához tartozásának kérdését központi problémának tekintették. Ennek az adott különös aktualitást, hogy a magyar politika elsőrendű célkitűzése az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozás keresztülvitele, más szóval az európai integráció lett. A nemzet által két fronton folytatott szimbolikus harc gyakorta a sportban nyert kifejezést. A Fradi mint „nemzeti csapat" nemzetközi mérkőzései ennek keretében gazdag politikai és nemzeti töltetet kaptak, lásd például a Slovan Bratislava - FTC BEK mérkőzés ( 1992) és az FTC - Ajax Amsterdam Bajnokok Ligája mérkőzés ( I 995) sajtóvisszhangját. A Fradi a magyar „nemzet reprezentánsa". Az FTC a sajtóban ezért gyakran kerül főként kilépve Európa sportszínpadára - abba az összehasonlításba, amelyet úgy lehet leginkább összefoglalni, hogy a Fradi és az európaiság értékrendje. Az I 990-es években a Fradiról beszélve a magyar nemzeti közgondolkodás újabb toposzai is előtérbe kerülnek. Igy elsősorban az európaiság eszménye, mely elválaszthatatlan a már korábban említett európai integrációs törekvésektől, akárcsak elválaszthatatlan a Ferencváros kapcsán szóba kerülő európai értékek megfeleltetéseitől. Az európai értékek és normák fradizmusra vonatkoztatásai a hazai eseményeken is felszínre kerülhetnek. Egy Fradi-BSE női kosárlabda-mérkőzést követően az ellenfél edzője - utalva a Fradi-szurkolókra - kijelentette, hogy úgy érzi, nem Európában van. 28 Van úgy, hogy a rend őreinek a szurkolók elleni fellépése minősül negatív értékűnek, mint az I 994- évi Fradi-Kispest Magyar Kupa-döntő visszavágó futballmérkőzés, ahol a mérkőzés végén a csapatukat ünnepelni kívánó Fradi-szurkolókat lovas rendőrök kergették szét.
