Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

BALI JÁNOS: „Hungarofradizmus" Egy sportegyesület szimbolikája

MTK szembenállásban fogalmazódtak meg, hogy a fradicentrista gondolkodás nem általánosítja és nem vonatkoztatja más csapatokra a „zsidó" kategóriát, hanem az mindig megmaradt az MTK mint zsidó csapat képzetének szintjén. A „Gá-gá-gá, buzi MTK!", a Fradi-MTK meccsek kedvelt rigmusa a zsidóság hagyományos foglalkozására, a libakereskedésre utal, de az eredeti jelentéssel a mai szurkolók jelentős része nincsen már tisztában. Van olyan szurkolói elképzelés, mely szerint az MTK „libások" jelzővel illetése arra utal, hogy a második világháború alatt az MTK-pályát libalegelőnek használták, vagy más esetben a liba egyszerűen a bugyutaság szimbólumaként reaktivizálódik. A cigány kategória a zsidó kategóriánál újabb keletű, szélesebb tartalmú értékítélet, mely nem kötődik olyan konkrét társadalmi gyökerekhez, mint a zsidó-MTK kapcsolat. A cigány szemben a zsidóval - legalább annyira a területi, mint a faji marginalizálási törekvés kifejeződése. A faji és területi kirekesztés a vidéki és a budapesti külvárosi csapatokkal szemben a legerősebb.

24 A fradicentrizmus szurkolói verbalizálásának egyik legújabb változata a „Fradi-ország".

25 A gondolatkör etnikai és időbeli szempontú kombinációjára jó példa az a népszerű Fradi-sláger, melynek befejező sorai a következők: „Fradi volt, Fradi lesz, míg a Földön ember lesz, Fradi volt, Fradi lesz, míg a Földön ember, míg magyar ember lesz, Fradika!" Az „örökké létező Fradi" képzete itt a magyarságon túl az egész emberiséggel mutat sorsközösséget. A lelátói rigmusok azonban elsősorban nem az idő, hanem a tér vonatkozásában hangsúlyozzák a Fradi felsőbbrendűségét. A vidéki csapatokkal vívott mérkőzéseken „Ez Budapest!" és a „Vidéki parasztok" rigmusai a gyakoribbak. A magyar nemzeti közgondolkodásban létezik a főváros mint a „nemzettest feje" szimbólum. Budapesten belül azonban a század első évtizedeiben - ahogy már szó volt róla - a Ferencváros (az MTK-val szemben) a lokális és társadalmi perifériát jelenítette meg. A „fradizmus" ideológiája az évtizedek során a nemzettel való összefonódás következtében revideálta az eredeti identitásformáló képzetet. Ehhez a városépítési folyamatok kedvező hátteret biztosítottak. A főváros folyamatos terjeszkedésével párhuzamosan megszűnt a IX. kerület periferikus jellege. Különösen a 3-as metróvonal kiépítése „hozta be" az Üllői úti stadiont a város szívébe. Az utóbbi évtizedekben a Fradi-pálya tekinthető Budapest legközpontibb elhelyezkedésű futballstadionjának (versenyben a Népstadionnal, amely azonban nem köthető egyesülethez). A Fradi-centrizmust mint jellegzetes „mi"-tudatot oppozíciók erősítik. Ide tartoznak az ellenfél csapatát, szurkolóit becsmérlő jelzők is, mint a „mocskos", „kurva", „buzi", „rohadt" stb. A polarizáló, a „mi" és az „ők" csoportjának sarkított ellentétére épülő világképelem minden esetben kifejezésre juthat. Ennek sajátos zavarása említhető példaként egy Fradi-Vasas mérkőzés, ahol mindkét csapatban pályára lépett egy-egy színes bőrű játékos, így a „néger" jelző negatív értelmű kinyilvánítása sajátos „identitászavarral" járt volna együtt. Ebben a helyzetben azonban az ellenfél kameruni játékosa a mérkőzés időtartamára „cigánnyá változott".

26 A Fradi a nemzetközi porondon A Fradi és a nemzet megfeleltetéseinek konkrét szintjét ott kell keresnünk, ahol az FTC mint a nemzet reprezentáns csapata szerepel. Amíg az előzőekben tárgyalt értékelemek és azok szimbolikus kifejeződései még inkább indirekt módon, a jelképrendszer és az