Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

BALI JÁNOS: „Hungarofradizmus" Egy sportegyesület szimbolikája

helyezi, mondhatni úgy is, hogy a két értékrend egymást erősíti. A fradizmus és a nemzet kapcsolatát ez esetben az adja, hogy válogatott mérkőzések alkalmával a Fradi-szurkolók ugyanezt a dalt skandálják azzal a különbséggel, hogy a „zöld-fehér mez" helyett „nemzeti mezt", „Fradi-címert" helyett „magyar címert" és „fradista (zöld-fehér) fiának" helyett „szép (jó) magyar fiának"-ot énekelnek. A Fradi-mez olyannyira kifejezi a dicső, nemes és szent konnotációkat, hogy szimbolikus jelentősége túlnő konkrét tárgyi funkcióján. Az I 995-ös labdarúgóbajnok-avatást a Fradi idegen pályán, a Stadler elleni meccset követően ünnepelte, ahol a sok ezer Fradi-szurkoló a mérkőzés befejezésére várt, hogy berohanhasson a pályára és megkaparinthasson egy darabot kedvence(i) mezéből, és gratulálhasson a futballistáknak. A mérkőzés vége előtt néhány perccel a játékvezető sípjába fújt, hogy szabadrúgást ítéljen a pályán. A startra kész nézők azt hitték, hogy a bíró lefújta a meccset, és betódultak a pályára, ahol letépték kedvenceik mezét. Nagy nehezen helyreállt a rend, ám akkor kiderült, nincs több Fradi-szerelés készenlétben. Az utolsó pár percet kénytelenek voltak az ellenfél kölcsönmezében lejátszani.

14 A Fradi-mez kiemelkedően fontos relikvia a szurkolók számára. A Fradi Múzeumban állították ki azt a mezt, melyben ifj. Albert Flórián 1995-ben, a Real Madrid elleni Üllői úti Bajnokok Ligája mérkőzésen a Ferencváros vezető gólját lőtte. Nagy Bélának, az FTC krónikásának és történészének, a múzeum szakmai vezetőjének az ötlete volt, hogy a mezt minden mosás nélkül úgy állítsák ki, hogy minden egyes látogató megérinthesse a mezt. A vendégkönyv szerint volt olyan szurkoló, aki megcsókolta a mezt. A mágikus erő jelen esetben a játékos és az esemény együttes eredője. Viszonylag újabb, a világsport divatáramlataiban gyökerező Fradi-szimbólum

15 a zöld sas, zöld sólyom. Különösen az I 990-es években, miután a fogyasztói kultúra betört a fradizmusba is, szaporodott meg a használt szimbólumok száma, aminek alapját az ekkor írt Fradi-slágerek, különösen a „Zöld zászlók, zöld sasok, magasan szárnyaljatok!" című jelentette. Hogy Magyarországon mennyire nincs hagyománya a klubokat és csapatokat valamilyen állat formájában történő ábrázolásnak vagy az állat tulajdonságaival való felruházásának, bizonyítja az is, hogy más egyesületeknél legfeljebb a radikálisabb szurkolói csoportok transzparensein jelennek meg az állatnevek, de azok is saját csoportjukhoz és nem a klubhoz társítva. A sas (sólyom) - mint állat-tulajdonságaira gazdag szimbolika épült. Az állat, mint minden madár, a szárnyalást, a szabadságot jelképezi. Ellentétben azonban a domesztikált baromfival, galambbal vagy kalitkába zárt papagájjal a sas (sólyom) uralkodó típus, nem hagyja magát megalázni, más (az emberek) kénye-kedvének kitenni. A ragadozómadarak repülésében kifejeződő esztétikum a fenséges és uralkodói jelzőkkel illethető. A ragadozói életforma áttételesen a vadászat, a harc és a küzdelem fogalmait kapcsolja a sas (sólyom) jelentésköréhez. A levegő ura s mint ilyen a konkrét tértől és időtől függetlenül a mindenség felett uralkodik. A tér- és időfelettiség a fradizmusnak az egyik kulcseleme, mely által az egész értékrend, a Fradi-erkölcs is létjogosultságot nyer. A sas (sólyom) szimbólum lényegileg különbözik a Fradi-szívtől, habár mindkettő szimbolikus értelme változatos módon fejeződik ki. Amíg a Fradi-szív képes sokrétű érzelmi, indulati és erkölcsi tartalmaknak azonosulási stratégiákban, értékellentétekben való kifejezésére, addig a zöld sas (sólyom) - talán mert közel sincsen olyan mély társadalmi és érzelmi gyökere, mint a Fradi-szívnek - csak felszínes megjelenítésre alkal-