Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

BALI JÁNOS: „Hungarofradizmus" Egy sportegyesület szimbolikája

A Fradi-jelképrendszer nemzeties alappillérei A Fradi-szív a fradizmus leggyakrabban és legszélesebb körben használt szimbóluma. A Fradi-szív kifejezésen a fradisták egy olyan tulajdonságot értenek, mely nemcsak hogy megkülönbözteti őket más csapatok szurkolóitól, hanem ki is emeli őket közülük. A Fradi-szív nem kompatíbilis például az „Újpest-szívvel", a „Vasas-szívvel" vagy a „Loki-szívvel", hanem egy olyan különleges tulajdonság, melynek megfelelője hiányzik a többi klubnál (csapatnál). Ahogy a fradizmus legtöbb szimbolikus kifejeződésénél, a Fradiszívnél is fontos tulajdonság, hogy egy, az emberi akarat és a konkrét választás felett álló, legtöbbször „veleszületett", generációról generációra „öröklődő" érzés, mely magában foglalja a klubhűséget, a klubszeretetet.

4 A Fradi-szív az örökké tartó együvé tartozást is szimbolizálhatja. A szív általános jelentésrétege, mely a szeretetre utal, a Fradi-szív ilyen értelmű használatát is természetesnek feltételezi, ám ebben az esetben fontos, hogy az ekképp kinyilvánított szeretet csak fradista felé irányulhat.

5 Leggyakrabban a játékosok küzdelménél, a csapat mérkőzése alatt kerül előtérbe a Fradi-szív. Általános fradista vélemény, hogy hittel, akarattal és csupa szív játékkal esetenként a nagyobb tudás, a jobb képesség is legyőzhető. Fontos tulajdonsága a fradizmusnak, hogy nem eredménycentrikus. A Fradi-szurkolók a vereségeket is megbocsátják, ha látják, hogy a csapat „szívvel-lélekkel" küzd. Ilyenkor azt mondják, hogy „le a kalappal a Fradi előtt, de most még a Fradi-szív és akarat is kevés volt. Dávid kevés volt, hogy legyőzze Góliátot." (Sport Plusz Foci, I 995. 10. 14) Nem véletlen, hogy a Ferencvárosban egy edző iránti szurkolói szimpátia nem csupán az eredményesség kérdése. Ha a szurkolók azt látják, hogy a játékosok lélektelenül, a Fradi-szív nélkül játszanak, a csapat, a játékosok és nem utolsósorban az edző ellen fordulnak. Egy játékosnak elsősorban a „szívét kell tudnia kitenni" a mérkőzésen, és csak utána lényeges az eredmény. A jelentős sikereket, azaz ha nagyszerű vagy nem várt mértékű győzelem születik, gyakorta tulajdonítják a „Fradi-szív diadalának" éppen azért, mert pusztán a két mérkőző csapatjátékosainak képessége előzetesen nem mutatta a különbséget (Nemzeti Sport, I 995. 09. 30.). Ahogy egy nagy győzelem megfeleltethető a Fradi-szívnek, ugyanúgy az egyes Fradi-gólok a szív dobbanásainak.

6 A Fradi-szív a játékosok esetében tehát a küzdelem, a megalkuvás nélküli harc szinonimája, mely alkalmassá kell hogy tegye őket arra, hogy a legszorultabb, legelveszettebbnek tűnő pillanatokban is győzelemre vezessék a Ferencvárost. A Fradi-szív a szurkolók, szurkolói csoportok közötti szimbolikus pozícióharcban is kifejeződhet (például kinek van Fradi-szíve, vagy melyik szurkolónak nagyobb a Fradiszíve stb.). Ezzel szoros összefüggésben a szurkolói legitimizációs taktikák egyik eszköze is lehet a Fradi-szív.

7 Az eddig említett „küzdelem", „szeretet" és „örök családi kötődés" gyakori toposzai mellett a Fradi-szívhez egyéb jelentésrétegek kapcsolódhatnak. Az „együtt érző" Fradi-szív szintén része a fradizmus és ezen belül a Fradi-szív szimbolikájának. A játékosok maguk is megpróbálják meghatározni, mi is az a Fradi-szív. A „kívülről érkező", nem Fradi-nevelésű játékosoknak legelsősorban meg kell próbálniuk minél hamarabb „zöldre festeniük szívüket".

8 A beilleszkedés legcsalhatatlanabb jele, amikor a játékosnak már a „szíve, lelke a Fradié".

9 A Fradi-nevelésű játékosok ezzel szemben már