Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

BALI JÁNOS: „Hungarofradizmus" Egy sportegyesület szimbolikája

ban jelentős mértékben vesz részt, hiszen azon keresztül csapódnak le mindazok az elképzelések és vélemények, melyek együttesen vezetnek a „Fradi a nemzet csapata" képzetéhez a szimpatizánsok jelentős körében. Tágabban értelmezve nem lehet megkerülni azt a kérdést, hogy mi a szerepe a médiának egy közösség identitásának „termelésében" és „fogyasztásában". A futballmérkőzéseket a századforduló óta heti rendszerességgel rendezik meg. Az újságok a mérkőzések közötti napokban is szolgáltatnak témát a csapatok háza tájáról, amelyeket baráti vagy munkahelyi társaságban vitatnak meg a férfiak. Nem kell külföldre utaznia senkinek, hogy az „idegenekkel" - jelen esetben más csapat szurkolóival - szemben időről időre megfogalmazzák magukban a csoporthoz tartozás tulajdonságait. A nemzeti identitással szemben a szurkolói identitás ugyanakkor sokkal finomabb és árnyaltabb érzelmi-tudati attitűdök felszínre kerülését teszi lehetővé. Christian Bromberger és Jean-Marc Mariottini (1995) tanulmánya a két torinói óriásklubot, az FC Torinót és a Juventust az általuk közvetített stíluson és életérzésen keresztül elemzik. Megállapítják, hogy míg a Juventust a fiatalos vonzerő, az arisztokratikus charme és a jövőbe vetett optimizmus jellemzi, addig városi vetélytársa a múlt dicsőségének nosztalgikus ünneplését, a jelen szenvedését és a csapathoz a végső kudarcig is kitartó elkeseredett ragaszkodást jeleníti meg. A csapatok „stílusai" történeti konstrukciók, melyek gyakran szoros összefüggésben állnak a klub történetében lejátszódó konkrét eseményekkel. Egy klub népszerűsége nagymértékben függ saját történetétől és az általa képviselt eszménytől, életérzéstől. Bill Murray (1995) dolgozata a két, hagyományosan legerősebb skót (glasgow-i) klub, a Celtic mint ír gyökerű katolikus és a Rangers mint protestáns lojalista csapat szurkolótáborának és mecenatúrájának éles szembenállását elemezte. A skót nemzeten belüli megosztottságot, az állandó belső harcot szimbolizálják a két csapat közötti derbik, amelyeken a győztes csapat szurkolói joggal érezhetik úgy, hogy ők képviselik az igaz nemzeti eszményt. A vesztes klub drukkerei pedig fájdalmukban megfogalmazhatják a nemzetet belülről fenyegető veszélyek ellen még fokozottabban fellépő aktív és passzív ellenállás szükségességét. A klubhoz tartozást tehát felfoghatjuk úgy is, mint a nemzetet alkotó társadalmi csoportoknak a szimbolikus eszközkészlet segítségével kinyilvánítható identitását, mely a csapat minél előkelőbb pozíciójáért folytatott küzdelemben - főként a nemzeti bajnokságban és a nemzetközi kupákban elért eredmények alapján - az adott egyén vagy csoport társadalmi hasznosságát és létjogosultságát deklarálja oly módon, hogy azt a miők ellentétében fogalmazza meg. Mondhatjuk úgy is, hogy a nemzetet sok kis nemzet (klub) alkotja, melyek kizárólag önmagukat tartják - ha nem is direkt megfogalmazásban - a(z igazi) nemzetnek. A Fradi népszerűségének egyik alapját a névválasztásban és a jelmondatában kell keresnünk. A „Torna Club" össznemzeti dimenzióba helyezi az amúgy erős társadalmi (német eredetű munkás és kispolgári rétegek) és lokális (Budapest, IX. kerület) kötődéssel és gyökerekkel rendelkező egyesületet, mivel abban a német „torna" és az angol „atlétika" hagyománya (Club) egyesül. A jelmondatban szereplő három „E" betű, az Erkölcs, Erő, Egyetértés rövidítése, melyet jelvény formájában a Fradi-szurkolók már 1901 májusában a mellükre tűzhettek (Nagy 1995:12), a kispolgári eszmény szimbóluma. Ha ezt összekapcsoljuk a zöld-fehér, „nemzeti jellegű" színkombinációval, mely a kezdetektől a Fradi hivatalos egyesületi színe, megértjük, hogy melyek voltak a századfor-