Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)
SZ. KRISTÓF ILDIKÓ: Jákob rózsafája vagy frusztrált antropológusok? Az értelmezés hatalmáról és korlátairól
va gy e gy kicsit később - megfogalmazóik sem tartották igazán helyesnek azokat. A legitim és az illegitim értelmezések megkülönböztetésére, elválasztására tett ezen intellektuális erőfeszítés a magyar hallgatók esetében sokkal explicitebb módon nyilvánult meg - tekintve, hogy a szöveg mibenlétét illetően ők semmiféle konkrét eligazítást nem kaptak -, mint az amerikai diákok esetében. Az odaillő és a nem odaillő latolgatása, s egyáltalán az értelmezési lehetőségek e két szférájának a kijelölése a magyar csoportokról is elárulta, hogy valamiféle kialakult szűrővel dolgoznak. Illegitim, illetve legitim javaslataik tartalma pedig azt is megmutatta, milyen jellegű interpretív tőke felelős e szűrő működéséért. Roppant izgalmas volt megfigyelni továbbá, hogy - jóllehet, különböző kontextusokban dolgozva különböző eredményre jutottak - az interpretáció mechanizmusa mégis mennyire hasonló módon működött mindkét esetben: a tartalom és a forma jellegzetességeiből kihozható következtetéseiket a magyar diákok is a feltételezett/lehetséges szövegtípus vagy műfaj mibenlétéhez igyekeztek igazítani. Azt pedig, hogy milyen típusú szövegek jöhetnek számba az adott kontextusban, ők is abból a szűkebb/tágabb (dis)kurzusból próbálták kikövetkeztetni, amelyben a kérdés elhangzott, s amelynek során interpretív tőkéjüket felhalmozták. Nézzük először a szöveg formai jegyeire vonatkozó elképzeléseiket! Ezek, jóllehet kisebbségben voltak a tartalmat illető találgatásokkal szemben, ugyanúgy az említett legitim/illegitim megkülönböztetés szerint tagolódtak, mint amazok. Figyelemre méltó, hogy e tekintetben a magyar diákokban is felmerült néhány olyan ötlet, amivel Fish hallgatói is előrukkoltak. Három különböző csoportban is felvillant egy röpke pillanatra egy vallásos-keresztény értelmezésnek a lehetősége, sőt a szöveg esetleges rejtvény volta is. A IV. csoportból például az egyik hallgató, miután felvetette, hogy „az alaknak is jelentősége lehet", fontosnak találta, hogy a táblára írt szöveg „kereszt alakú, bár nem teljes kereszt". Ezzel azonban sokra nem jutván, megakadt és alternatívaként azt javasolta, hogy egy „egyszerűsített farajzot" láthatunk a táblán. A III. csoport egy tagja továbbá úgy vélte, hogy „valószínűleg az egyes betűk sorrendje is számít", de ő sem tudta folytatni a megkezdett gondolatmenetet. Végül a II. csoportból egy hallgató hosszabban is fejtegette, hogy „a kalligrafikus forma is számít", gondoljunk csak arra, hogy „a kínaiaknál az írásforma esztétika is" - ennek megfelelően „az O betű például nyíltságot jelenthet". Míg Fish diákjai, mint láttuk, alapvetően egy ilyesfajta enigmatikusspirituális értelmezési tartományt véltek legitimnek, a három magyar hallgató inkább bizonytalankodva s félig-meddig tréfálkozva fogalmazta megfent idézett véleményét. Interpretációikat végül az is illegitimnek minősítette, hogy a csoport(ok) többi tagja nem vette fel az általuk megkezdett értelmezések fonalát, nem gondolta tovább azokat. Többek által elfogadottá, legitimmé - mind a négy magyar csoport számára - inkább az olyasfajta magyarázatok váltak, melyek szerint a szöveg egyrészt valamiféle felsorolás, lista, amit „biztosan fontosnak szánsz, hogy megfigyelhessük" - érvelt a IV. csoport egy résztvevője -, s ami így „vizuálisan jobban megmarad"; másrészt pedig hogy e felsorolás személyek, valószínűleg tudósok, kutatók listája, akik valamilyen okból összetartoznak. A IV. csoport egy ponton arra jutott, hogy egy hat főből álló kutatócsoportról van szó, s mint egyikük kifejtette, „az alakból kikövetkeztethető, hogy Jacobs és Rosenbaum a kutatócsoport feje; ők a vezetők, mert a nevük fent szerepel".
