Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

SZ. KRISTÓF ILDIKÓ: Jákob rózsafája vagy frusztrált antropológusok? Az értelmezés hatalmáról és korlátairól

Az amerikai diákok, ahogyan az Fish elbeszéléséből kikövetkeztethető, a táblára írt szövegnek lényegében három aspektusával dolgoztak. Legelsősorban is annak tanáruk által előre megadott műfaji besorolása (I 7. századi vallásos költemény) volt az, ami megszabta a lehetséges interpretációik terét és keretét, hiszen megfelelt annak a tudásanyagnak (interpretív tőkének), amit az irodalomtörténeti kurzus során elsajátítottak (felhalmoztak). Az így létrejött szűrőn keresztül igyekeztek azután a szövegnek mind tartalmi vonatkozásait, mind formai jegyeit értelmezni. Mindkét sajátosság- interpretív tőkéjük mibenlétéből következően nagyon is érthető módon - enigmatikus, szimbolikus jelentésszintek keresésére ösztönözte őket. Tartalmi szempontból az egyes szavak jelentésére és az ezen jelentésekhez asszociálható keresztény-biblikus jelképekre koncentráltak, s arra törekedtek, hogy megtalálják, pontosabban megkonstruálják azt a gondolatstruktúrát, ami ezeket a jelentéseket és jelképeket egy vallásos költeménynek megfelelő módon valamely misztikus-allegorikus szinten egymáshoz rendeli. A diákokat, amint Fish rámutat, a szöveg első sorában szereplő kötőjeles szókapcsolat felfejtése foglalkoztatta a legtöbbet, mígnem a szöveggyűjteményeket kiadó nyelvész szerzőpáros első tagjának a nevéből az ószövetségi Jákob ősatyára asszociáltak, valamint az ő álombéli lajtorjájára, amin, mint a kurzus során megtanulták, a mennybe lehet jutni. A vers azonban ez esetben nem létráról beszélt, érveltek a diákok, hanem fáról, mégpedig rózsafáról - amint azt a szerzőpáros második tagjának köznévként és összetett szóként értelmezett neve (Rosenbaum) „kifejezte". A mennyországba való felemelkedést lehetővé tévő Jákob rózsafájától ezután már nem volt nehéz eljutniuk Szűz Máriához, akiről - ismét csak interpretív tőkéjük részeként - tudták, hogy gyakori szimbóluma a rózsa. Mégpedig a tövis (angolul thorn) nélküli .rózsa s így Thome nyelvész neve mögött fölsejlett a szeplőtelen fogantatás eszméje, valamint Jézus Krisztus töviskoszorúja (angolul crown of thorns) mint a megváltás szimbóluma. A diákok úgy vélték, a költemény rejtőzködő struktúrái kezdenek immár kibontakozni a szemük előtt - holott ők voltak azok, akik interpretív tőkéjük alkotó felhasználásával felépítették e struktúrákat. Hogyan juthat fel az ember az égbe egy rózsafa segítségével? Nem másként, mint annak - vagyis Szűz Mária méhének - gyümölcse, Jézus Krisztus véráldozata által. Ebben a kontextusban kapott értelmet a Levin név is, mégpedig kettős képzettársítás szerint. Egyrészt mint az ószövetségi Lévi (angolul Levi) papi funkciókat betöltő törzsére való utalás, amely a diákok számára „megnyitott" egy mélyebb jelentésszintet is: Jézus Krisztus felé, ezen funkcióknak mintegy a beteljesítője felé. Másrészt pedig mint a kovásztalan kenyér (angolul unleavened bread, leaven: 'kovász') említése, amitől szintén a Megváltóig jutottak. Hiszen a szent eledelt akkor rendelte Jahve a zsidóknak, amikor azok Mózes hívására Egyiptomból kivonultak; Mózes alakját pedig egy további lépésben szintén Krisztussal lehetett társítani. A hatodik és utolsó nevet, Ohmann irodalomkritikus nevét szintén sikerült beilleszteniük az ily módon fokozatosan terebélyesedő spirituális-allegorikus gondolatkörbe. Három megoldási javaslatot is kapott, amelyek a hallgatók által gyártott költemény szintén őáltaluk gyártott vallásos mondanivalójának értelmében inkább kiegészítették, mintsem kizárták egymást. Egyesek ómennek (angolul omen) olvasták, s a szó 'előjel', 'jóslat' jelentését szintén alátámasztani látszott a vers egészének már megállapított „profetikus" hangvétele. Mások szerint a helyes olvasat egy